Történt az, hogy időszerű volt számlát fizetnem. Upécénél. Persze az internet olyan carul ment, hogy jaj csak na, de a számlát ugye ki kell fizetni. Régebben még felment a pumpám, amikor elmentem fizetni és hatalmas sor kígyózott… Mostanság rájöttem, hogy ezeken a dolgokon idegeskedni tök felesleges, nem jobb-e zenét hallgatni és fejből kibámulni hogyan unják mások a sort? DE. Vagy a néniket amikor “nincs apró kifejezést öltik fel az arcukra”, majd a sajnálkozó emberkéket akiknél ugyancsak nincs, majd az unott arcot, hogy na jó akkor kérek a kollegától… Rémes lehet egész nap emberekkel dolgozni. Ráadásul nem is olyan meló, hogy mondjuk jól elbeszélgetsz, hanem csak bemond egy címet, te meg bepötyögöd a gépbe, elveszed a pénzt átnyújtod a számlát…
Valahol ezek a kasszás nénik (bácsik) igazi hősök… halálosan unalmas munkát végeznek és még elvárják tőlük, hogy mosolyogjanak is… DURVA.
Na szóval UPC. Valahol ideges vagyok rájuk, mert két három hete vacakol a netem. Megy nem megy és társai. Már kihívtam a szervizeseket, kiszedtek egy “car elosztót, mert orosz” és onnantól meg volt minden javítva… Mondom nekik ember, ez bullshit akárhogy nézem, az a vacak kis akármi annyira jelentéktelen, nem oszt nem szoroz. Miért jó nekik az ilyen félmegoldás??? Elégedettlen leszek én is, és úgyis kihívom őket, ezerszer hívom és még cirkuszt is csinálok ha nem megy. Szóval felületes javítás volt, de kíváncsi voltam hogy fog-e menni vagy kivághatom legközelebb a nagyhisztit..Persze annak a másik szerencsétlennek aki a vonal végén halálra unva magát válaszolgat a telefonokra… Ez is egy iszonyat meló lehet… Na de ez a dolguk… és nekem is ki kell ordítanom néha magamból a dühömet… Mondjuk becsületemre legyen mondva nem a személyt szidom 
hanem csak úgy általánosságba be be kiabálok hogy miféle dolog ez
Na de eltértem egy kicsit… az upc komoly ügy mint látszik, napokat tudnék mesélni róla.
Térjünk vissza… állok a sorban. Várok békésen, mint valami szédült birka, szól valami örült teknó vagy micsoda a fülembe, dobog a lábam, lehet még rázok is magamon egyet egyet, egészen fura jelenség lehetek, de kit érdekel… És fura nem föltétlen jó értelemben… mert a szemem jár, néz ki a fejemből.
Egyszer csak hallom…
néni, 2 személlyel a hátam mögött.. hát az miért nem dolgozik?
he? megnézem, kiről van szó… “az” egy harmadik kasszásnő volt, aki valamit dolgozott… lehet csak messengerezett, de akkor is kattintgatott a gépen, meg pénzt is számolt, nekem úgy tűnt… dolgozik. Ja csak nem vesz el pénzt a kliensektől.
Az ami furcsa volt ebben az asszonyságban, (nem mondok dilis vénasszonyt, mert a végén rám fogják, hogy diszkriminálok meg mi bajom van az öregekkel) az volt, hogy Ő a másik sorban állt… mögöttem két személlyel… Semmi köze nem volt ahhoz a harmadik személyhez, még volt egy kassza nyitva, szóval olyan tipikus puffogjunk meg borzoljuk a népet csak azért mert “miért ne??”…
Pár perc volt az egész jelenet. De beleborzongtam, hogy egyes embereknek ez okoz boldogságot, hogy kötekedjenek másokkal… azt se tudja mi a dolga annak a személynek, lehet csak össze kellett számolja a pénzt, ki tudja, de azért rosszindulatúan puffogni és kötekedni azt tudunk…
Elfordultam hamar, vissza a zenémhez és az “aprópénz sajnos nincs” arckifejezéshez. És … mikor fizettem, vártam még negyed percet, amíg a néni elküldött egy szmájlit messengeren… És mosolyogtam neki egyet… Észrevette, hogy látom mit művel. És azt is, hogy sor van, és hogy nem kéne. Mármint messengereznie… Zavarba jött, pedig nem szándékoztam “elárulni a titkot”… 3x hibázott…
Tudja a fene olyan emberi dolgok voltak ezek… apróságok. De azért érdekes.
