FluidMoon

Hmm egy filmecske ami tudja a fene miféle meg hogy is van érzéseket okozott bennem. EmberekrÅ‘l szól mindenképpen, egyik oldalon arról aki megmondja másoknak, hogy elbocsájtottál a cégtÅ‘l, és valami hazug álmot próbál “eladni” nekik. Nem olyan nagyon hazug az álom és nem minden esetben olyan rémes, de mikor a nyugdíj elÅ‘tt álló embereknek épp azt mondogatják, hogy elÅ‘tte az élet, és annak a reakciója csak hogy csendesen elkezd sírni, akkor olyan hülye érzés ami átjárja az embert.
Aztán még hülyébb érzés felfogni, hogy mennyien ragaszkodnak vehemensen a “fix” munkahelyükhöz, hogy mennyire fejbe vágja Å‘ket, hogy tízen-húszon akárhány év után elbocsájtják. Hogy megremeg a föld, összedÅ‘l minden. És, hogy ez mennyire de mennyire szomorú tud lenni. Úgy nagyon belegondolva… mennyi embernek ennyibÅ‘l áll az élete? Munkahely, otthon közötti navéta, a munkahelyi fáradalmakat otthon, az otthoniakat meg a munkahelyen piheni ki, egész életében csak gürcöl meg kínlódik, aztán egyszer csak kidobják, hogy na már nem kellesz…. Szomorú egy világ azért…
Na de ez valahol enyhén vicces is meg vidám film is volt. De valahol tudja a fene miféle.