FluidMoon

Intézem az ügyet. Teljesen mindegy az ügy, van és intézni kell. Vannak hivatalnokok, vannak ügyvédek és vagyok én. “Ketten a halál ellen” jutott eszembe,csak ép a kettőt nem találom és halál ellen se harcolok éppen… Csak a papírtologatás ellen. Na jó, ilyenkor úgy érzem egyedül.
Nem ment fel a cukrom, kész csoda, hogy nem kezdtem el felemelni a hangomat egyre magasabbra egyre fenyegetőbbre… Amióta nem cigizek jellemző lett ez. Nem örvendek neki, de végül is inkább mintsem cigizzek.
Sakkor intézem az ügyet. Mondom, kellene pecsét hogy itt jártam. Legalább annyi. Nem adnak, szó se róla. Nem adhatnak. Még ezt sem. Jó. Kijövök forr bennem a ganélé. Hogyhogy nem adnak.. Úgy tudom, mindenféle kérvényre kell adjanak választ. Akár azt is, hogy nem. Ha a polgármesteri hivatalt akarom megvenni és ezt kérvényezem, beadom, akkor ERRE is kell adjanak választ. Természetesen azt, hogy nem eladó. Vagy igen. DE válaszolniuk kell. És el akarnak küldeni azzal, hogy a kérvényt se fogadják el. Felhívom az ügyvédet, ő szidja a hivatalnokokat, utasít, hogy menjek és kérjem. Megyek.
Megírom a kérvényt. És beadom. Írjanak rá egy számot, meg azt hogy nem veszik át, azt se bánom, de nekem papír kell, anélkül nem vagyok hajlandó mozdulni.
És lám lám… mikor az ember rámenős lesz, akkor elfogadják a kérvényt. Dúlnak fúlnak, meg “feleslegesen vannak ők szegény állami alkalmazottak dolgoztatva”, de beiktatja a kérvényt. Sőt választ is fognak adni.
Nem ment fel a cukrom. Egészen. Csak épp félig voltam dühi. Mikor kijöttem, eszembe jutott.. Jó lenne rágyújtani. De ez másféle füst lett volna. Győzelem pipa lett volna. Mikor ez eszembe jutott már vigyorogtam. Ugye… nemsokára ünnepelek és még egy győzelem pipával se fogom elrontani….