Szenzációs dolog nem TV-t nézni. Így sincs időm semmire, de ha még TV-t is “kéne” nézzek, azt hiszem semerre se jutnák. Azonban hétvégén bele-bele szoktam nézni a TV-be. De azt is csak akkor ha kint vagyok falun. Este. Régebben még két három órát eltöltöttem azzal, hogy bambultam és néztem valami idióta műsort. Most sokkal szerencsésebbre sikeredett az egész TV nézési akcióm… valami fél órát néztem, de ne kérdezze meg senki, hogy mit, mert a legőszintébben fogalmam sincs… aztán elaludtam mint tej. Szerencsére be volt állítva a “sleep”.
Nem hiányzik már a TV nézés. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ami fontos és kell tudnom róla, azt valahonnan úgyis meg fogom tudni. Szerencsére a munkám is olyan, hogy ha épp nem tudom meg ki gyilkolt meg kit és ki mennyit lopott…. akkor se vesztek semmit. Tény, hogy nem agyalok ilyen dolgokon sem… Mert tragédiák vannak a világon, minden nap valaki meghal, “‘akarva vagy akaratlanul”… minden nap valami baleset történik, minden nap van valami amiért lehet szomorkodni vagy kétségbeesni. De nekem erre nincs kedvem. Mert attól, hogy pocsékul érzem magam ezek a rémhírek miatt nem fognak se nem megtörténté vállni, se feltámadni, se az ellopott javakat visszaszolgáltatni.
Abszolút egyetértek: mérgezi az agyad,rabolja az idődet és az igazán fontos dolgoktól elvonja az energiát,figyelmet.A mi családunkban nagy kultusza van,tragédia ha valami miatt nem működik,és nagyon felhergel ha valakivel nem lehet beszélni ,mert már teljesen rabjává vált és elszakadt a külvilágtól.Sőt olyan is van,hogy a hálószobában 2 tvkészülék van 1 méter távolsában az ágyuk végében:egyiken a feleség,másikon a férj csüng.Szóval ez már életstílus:).