Tudtam én, hogy alább kéne hagyjak a dolgok megoldásával a ház körül. Nem azért mert képtelen lennék megcsinálni őket, vagy azért sem mert nem volna ki megcsinálja… de ha valamit elrontok, elállítok, vagy kellemetlenséget okozok, akkor milyen jól jön ha van kit szidjak… Ugye … és nem magamat kell okolnom az adott dologért. Jobban mondva az elrontásáért…
A helyzet a következő volt… két napig nem volt villanyom. Ezalatt az idő alatt rengeteget fáztam. Ugye nincs villany, nincs fűtés sem. Persze éjszaka volt, meg ilyenek, de tény, hogy belém állt a hideg és nagyon fáztam. Ezen a reggelen már úgy ébredtem, hogy kissé kiengedtek a fagyott csontjaim, éjjel már ment a fűtés. Szinte örömmel bukdácsoltam le az ágyamról, félig becsukott szemmel tapogattam merre van a fürdőszoba, mert reggel 6 óra volt… és kaján vigyor volt a képemen, hogy ejsze hamarosan de finom lesz a forró víz alatt felébredni…
Ami történt kellemetlenebb volt két pofoncsapásnál is. Mert megeresztettem a meleg vizet, ledobtam a pizsamaként funkciónáló cuccaimat, be a víz alá. Nem volt kimondottan hideg.. csak épp nem volt forró. Kezdetben azt hittem túl sok hideget engedtem, hát elkezdtem csavargatni a csapokat… Nem sok sikerrel. Egyre jobban fagyott rám immár a mosoly…még próbálkoztam, jó öt percet fagyoskodtam a víz alatt, mert közben elkezdtem fázni is, gyors macskamosdás, majd meguntam az egészet és nagy csalódottan kimásztam. Végül a hajszárító meleg levegője kicsi életet vert halóvány képembe, de a csalódottságot egy csokival tudtam csak kiverni aznap magamból. Ami nagyon nagy dolog, hiszen kb fél évente jut csak eszembe csokit enni…
Szóval… mi is történt? Mert természetesen megtaláltam az okot is… Termosztát szerelés közepette elbabráltam a meleg vizet szabályozó izét. Vagyis szépen beállítottam az okos központi fűtést, hogy ne forrósítsa fel a vizet, csak épp langyosítsa …
Most nem lett volna sima dolgom ha valakit szidhatok, hogy elbabrálta a meleg vizemet?
