Tudtam Ă©n, hogy alább kĂ©ne hagyjak a dolgok megoldásával a ház körĂĽl. Nem azĂ©rt mert kĂ©ptelen lennĂ©k megcsinálni Ĺ‘ket, vagy azĂ©rt sem mert nem volna ki megcsinálja… de ha valamit elrontok, elállĂtok, vagy kellemetlensĂ©get okozok, akkor milyen jĂłl jön ha van kit szidjak… Ugye … Ă©s nem magamat kell okolnom az adott dologĂ©rt. Jobban mondva az elrontásáért…
A helyzet a következĹ‘ volt… kĂ©t napig nem volt villanyom. Ezalatt az idĹ‘ alatt rengeteget fáztam. Ugye nincs villany, nincs fűtĂ©s sem. Persze Ă©jszaka volt, meg ilyenek, de tĂ©ny, hogy belĂ©m állt a hideg Ă©s nagyon fáztam. Ezen a reggelen már Ăşgy Ă©bredtem, hogy kissĂ© kiengedtek a fagyott csontjaim, Ă©jjel már ment a fűtĂ©s. Szinte örömmel bukdácsoltam le az ágyamrĂłl, fĂ©lig becsukott szemmel tapogattam merre van a fĂĽrdĹ‘szoba, mert reggel 6 Ăłra volt… Ă©s kaján vigyor volt a kĂ©pemen, hogy ejsze hamarosan de finom lesz a forrĂł vĂz alatt felĂ©bredni…
Ami törtĂ©nt kellemetlenebb volt kĂ©t pofoncsapásnál is. Mert megeresztettem a meleg vizet, ledobtam a pizsamakĂ©nt funkciĂłnálĂł cuccaimat, be a vĂz alá. Nem volt kimondottan hideg.. csak Ă©pp nem volt forrĂł. Kezdetben azt hittem tĂşl sok hideget engedtem, hát elkezdtem csavargatni a csapokat… Nem sok sikerrel. Egyre jobban fagyott rám immár a mosoly…mĂ©g prĂłbálkoztam, jĂł öt percet fagyoskodtam a vĂz alatt, mert közben elkezdtem fázni is, gyors macskamosdás, majd meguntam az egĂ©szet Ă©s nagy csalĂłdottan kimásztam. VĂ©gĂĽl a hajszárĂtĂł meleg levegĹ‘je kicsi Ă©letet vert halĂłvány kĂ©pembe, de a csalĂłdottságot egy csokival tudtam csak kiverni aznap magambĂłl. Ami nagyon nagy dolog, hiszen kb fĂ©l Ă©vente jut csak eszembe csokit enni…
SzĂłval… mi is törtĂ©nt? Mert termĂ©szetesen megtaláltam az okot is… Termosztát szerelĂ©s közepette elbabráltam a meleg vizet szabályozĂł izĂ©t. Vagyis szĂ©pen beállĂtottam az okos központi fűtĂ©st, hogy ne forrĂłsĂtsa fel a vizet, csak Ă©pp langyosĂtsa …
Most nem lett volna sima dolgom ha valakit szidhatok, hogy elbabrálta a meleg vizemet?
