Hát kérem az úgy volt, meg úgy kezdődött meg hát arról volt szó… amiről szó sem lehet… Mert megbeszéltünk egy dolgot, és most másképp alakult. Le kéne kapjam az emberem fejét és meg is tettem volna ha nem nyomós okkal áll elém. Szerencsére ő is érti a viccet, de ma a fejéhez “vágtam”, hogy szívem, ha nem akarsz elvinni szilveszterezni, igazán megmondhattad volna, nem kell széttörni ezért a kocsit…
Első percben nem tudta, hogy elment az eszem vagy csak épp pillanatnyi elmezavar ütött belém majd elnevette magát.
Szóval a “nagy szilveszterezési terv” dugába dőlt. Mert az én kocsim biztosítása az csak holnaptól érvényes. Ennek következtében, holnap már nem lesz idő kimenni, befűteni a házba, majd visszaérni a mozi idejére majd megint kimenni… Lekéssük a szilvesztert és mi van ha nélkülünk nem tartják meg?? Akkor már inkább berendezkedünk szépen a lakásba, elővesszük a filmeket, kényelembe helyezzük magunkat és elleszünk mint a befőtt… főzőcske, sétácska, alvásocska és társai vannak a menüre kitűzve…
Úgy látszik vannak ilyen dolgok… mint a Velence-látogatás…egyszerűen nem akar összejönni, mindenféle elemek ellene játszanak s akkor meg minek erőltetni?
Persze minden jóban van valami rossz, meg minden rosszban valami jó. Mindig mondtam, hogy a dolgok nem véletlen történnek… És most is azt mondom, hogy bár nem öröm megjavíttatni a kocsit, de éppen tragédia sem, csak épp kellemetlenség. És mikor megmondta, hogy neki semmi baja nem történt és másnak sem, akkor hirtelen jókedvem kerekedett… még mindig jobb dugába dőlt szilveszteri tervekkel rendelkezni mint kórházba rohangálni vagy csak épp a nyögéseket hallgatni…
A kocsi csak egy tárgy… azt meg lehet javítani. És úgyis ráfért már egy új ütköző Lizzie-re 
P.S. A kocsi egér is megúszta mindenféle sérülés nélkül! És még mindig mosolyog!
