Hát kérem az úgy volt, meg úgy kezdÅ‘dött meg hát arról volt szó… amirÅ‘l szó sem lehet… Mert megbeszéltünk egy dolgot, és most másképp alakult. Le kéne kapjam az emberem fejét és meg is tettem volna ha nem nyomós okkal áll elém. Szerencsére Å‘ is érti a viccet, de ma a fejéhez “vágtam”, hogy szÃvem, ha nem akarsz elvinni szilveszterezni, igazán megmondhattad volna, nem kell széttörni ezért a kocsit…
Első percben nem tudta, hogy elment az eszem vagy csak épp pillanatnyi elmezavar ütött belém majd elnevette magát.
Szóval a “nagy szilveszterezési terv” dugába dÅ‘lt. Mert az én kocsim biztosÃtása az csak holnaptól érvényes. Ennek következtében, holnap már nem lesz idÅ‘ kimenni, befűteni a házba, majd visszaérni a mozi idejére majd megint kimenni… Lekéssük a szilvesztert és mi van ha nélkülünk nem tartják meg?? Akkor már inkább berendezkedünk szépen a lakásba, elÅ‘vesszük a filmeket, kényelembe helyezzük magunkat és elleszünk mint a befÅ‘tt… fÅ‘zÅ‘cske, sétácska, alvásocska és társai vannak a menüre kitűzve…
Úgy látszik vannak ilyen dolgok… mint a Velence-látogatás…egyszerűen nem akar összejönni, mindenféle elemek ellene játszanak s akkor meg minek erÅ‘ltetni?
Persze minden jóban van valami rossz, meg minden rosszban valami jó. Mindig mondtam, hogy a dolgok nem véletlen történnek… És most is azt mondom, hogy bár nem öröm megjavÃttatni a kocsit, de éppen tragédia sem, csak épp kellemetlenség. És mikor megmondta, hogy neki semmi baja nem történt és másnak sem, akkor hirtelen jókedvem kerekedett… még mindig jobb dugába dÅ‘lt szilveszteri tervekkel rendelkezni mint kórházba rohangálni vagy csak épp a nyögéseket hallgatni…
A kocsi csak egy tárgy… azt meg lehet javÃtani. És úgyis ráfért már egy új ütközÅ‘ Lizzie-re 
P.S. A kocsi egér is megúszta mindenféle sérülés nélkül! És még mindig mosolyog!
