Szardiniák
Reggel korán kellett mennem busszal vagy trolival. Ilyen ritkán történik meg, bár utóbbi időben FÖLÖTTÉBB korán kelek 
vagyis 6 óra körül már ébredezik a tudatom (milyen szépen megaszontam…) Az is igaz, hogy kb hétig forgolódok mint akinek jól megy dolga, majd kutyaséta következik. Tehát semmiképpen sem troli, meg busz meg egyéb ilyen reggeli förtelem. Na nem is a busszal lenne a baj, meg a trolival sem, hanem a tömeggel. Rémes, hogy mint valamikor 20 éve, ugyanúgy tömörülnek az emberek, ugyanúgy lökik egymást jobbra balra, és ugyanúgy becsípi a kisfiú iskola táskáját az ajtó…
Mondanom se kell, nem szálltam fel arra a buszra. A következőre sem. Néztem taxi után, de nem jött és azért nem mindegy az ára… de valahogy borzadály fogott el. Aztán mázlim volt, mert jött 3 troli egymás után, a másodikon már normálisan lehetett álldogálni. Na nem tarthatta meg az ember az “interperszonális távolságokat” de azért nem kellett szardíniának érezem magam…
Szeretem a munkám, szeretem a munkahelyem… Ilyenkor mindig ez jut eszembe és … hihetetlenül tudom sajnálni azokat az embereket akik ezt a dolgot minden reggel és délután kénytelenek elviselni.
