Azt hiszem papírbizniszbe érdemes belefogni. Mert kezdek arra a következtetésre jutni, hogy mifelénk a papír kelendőbb mint a kenyér és azért erre fele jellemző a kenyér fogyasztás igencsak nagymértékben.
A sógorék gyerekének kellett kivegyünk egy FORMÁRA készített lábigazító cipő betétet. Még egyszer hangsúlyozom, kimondottan az ő lábára volt öntve. Tehát még a viccnek se volt alapja. Be is mentünk a cipő után, mondjuk a nevet, kész van, rendben minden, de itt a papír alá kell írni. ÉS oda kell írni mellé, hogy “átvettem a cipőbetétet”. Mikor ezen elcsodálkoztunk a pasi poénból elütötte, hogy hát mert ha nem írja oda, akkor az aláírást bárki hamisíthatja… Csak valahogy nekem fura. Mert nem nehezebb egy aláírást hamisítani ha már azt vesszük, mint oda írni, hogy “átvettem”????? Szerintem ha hamisításról lenne szó, tök mindegy, hogy oda van írva vagy nincs, az már úgysem okozna gondot. Mert mondjuk megértem őket, hogy akarnak valami bizonyítékot, hogy átadták a terméket. Mivel előre volt kifizetve, a számla nem bizonyíték arra, hogy átadták. De az “átvettem” fogja őket megvédeni? Na de a vicces része, hogy még ha át is venné valaki, aki nem jogosult, mit kezd vele? Mit kezd egy olyan cipőbetéttel, amely egy egyedileg elgörbült lábacskára kell és jó? Hiába na, úgy tűnik egy szép nap majd eláraszt mindent a papír, aztán majd csak felébred valaki, hogy kicsit sok van elhasználva belőle.
