Hétvégén ezt is sikerült megnézni. Igaz, csak a második részt láttam, állítólag az első is jó. A második tetszett, volt benne egy pár húzós hülyeség, amolyan “friday night muvi” kategóriába simán belefér a jók közé.
Persze nem embeddingelhető, mert ki tudja miféle jogokat sért, de hát még jó, hogy megnézhető a Van Wilder 2 – The Rise of Taj trailere a youtube-on.
Két animációs film jutott vasárnap délutánra. Az idő borongós, kedvünk álmos, nyűgös jóllakott, a bánatnak volt kedve komoly filmet nézni, más vidám nem volt, hülyére röhögjük a fejünket még annyira sem. Pár horror film van felgyűlve, de azt a műfajt nem szeretem oszt maradt akkor az Up és az Igor.
Végül egy kicsit se bántuk meg, hogy megnéztük ezeket. Az Up, Disney/ PIxar produkció kicsit szipogósabb volt, egy szomorú kis történet, szerelemről meg arról, ahogy elmúlik az élet, hogy fiatalon tele vagyunk tervekkel, majd ezek beporosodnak és hetven és a halál között csak nézzük, hogy mi maradt.. igazán semmi. És ekkor kel útra furamód az idős úriember, mindenféle kalandba keveredik és van benne sok színes lufi. Az Up nagyon tetszett
Na meg van benne dobermann is, még az animált szerepe se hasonlít a dobermanok karakteréhez, ezt most így elmondom, mert megint tévhiteket terjesztenek erről a fajtáról, még animálva is. Megszokhattam volna már… elvégre a postás is megmondta…
Igor kicsit “gyengébb” volt, talán elhomályosította az előző sztori, mert afféle maratoni képernyőbámulás volt ez. Egyik a másik után ment. Ez is kedves kis történet, hogy azzá leszel amivé akarsz, csak épp hinned kell magadban.
Tessék megnézni.
UP Official Movie Trailer (embed disabled)
Igor Trailer:
Világosítson fel valaki már engem is, hogy még illik-e “rettegni”, félni, oltani rohanni, frászt kapni vagy megijedni a sertés, madár mittudomén miféle influenzától? Azért kérdem, mert magam már rég letettem a mindenféle újságok rendszeres olvasásáról, így baromira elmaradott vagyok a napi hírekkel kapcsolatosan. Jön egy két helyi online újságtól kéretlen spam, de végül annyira nem zavar és néha megnézem a címeket. És egy ideje nem látok semmit az influenzával kapcsolatban… ugye a világjárvány amiről hetekig csak dőltek a hírek.
S akkor most cinizmus ide meg oda, az is lehet, hogy nem jó helyen nézem. De a csodába, mikor nagy volt a “járvány”, mindenhol csak erről lehetett olvasni.
Hogy van ez, hogy csak úgy eltűnik a médiából, elfelejtjük, hiszen annyira fenyegetőnek mind mondták… akkor mi lett vele?
Akárhogy nézem, nekem ez kérdőjel.
Ma ahelyett, hogy dolgoztam volna megnéztem az “Állítsátok meg Teréz-anyut” produkciót. Aranyos kis film. Voltak benne kedves jelenetek, voltak benne kicsit forgatókönyv szerűek, meg klisék, de amúgy tetszett. Ami ellenben nekem fura volt, az a színészek Ugye nem másért de kevés magyar filmet láttam. Útóljára a Valami Amerikát néztem meg, és fura volt jó néhány szereplőt más szerepben látni.
A story valahol ugye elég banális…gyenge kapcsolatból kilép, fennakad a régi pasi, aki mégsem akar semmit, mert csak gondolta egy kis félrekettyintés jól jönne az exbarátnővel, majd az is lekopik, még innen onnan felpattan egyik másik, végül úgy tűnik kerül valaki aztán mégsem, és mikor már teljesen lemond mindenről… akkor kerül meg az akit keresett.
Nem épp “friday night movie”, vagyis nem olyan hülyére röhögös, de minden esetre kedves romantikus film. Ideális volt hétfőn délután munka helyett megnézni …
Suta buta komédiácska, amiben épp arról van szó, hogy mennyire nem képesek az emberek vállalni a felelősséget saját magukért. Kétlem, hogy mindenki ezt látta volna meg benne, de nekem ez tűnt fel a legjobban. Adott ugye egy vőlegény, aki “akarata ellenére” bele lesz rángatva egy kiruccanásba, más városba, sztriptízklub és társai. Hagyja magát “meggyőzni”, aztán a végén mikor ez meg az kissé balul sül ki és a menyasszonya rákoppint az orrára, (jogosan) a hazugság miatt, akkor ugye a barátok és a “többiek” a hibásak. Ő saját maga nem…
Amúgy, gyenge, lightos, de lehet röhögni egy kicsit, megnézhető, de nem kétszer az is biztos.
Ma péntek
A citynewson a cikket, miszerint napi 134 az Erdélyben, januárban 2010-ben felfüggesztett vagy megszüntetett cégek száma. És ez borzasztó. Ez a szám egyszerűen borzasztó. Amit nem értek, hogy ezen országban, hogyan történhet meg ez..Hiszen ez a 134 cég közül egynek másnak volt valami tevékenysége, egyik másik hozott valami pénzt az állami kasszának, meg kifizette egy két ember után a járadékokat, áfát és tessék, megszüntetik őket (az emberek) mert annyi a költség, hogy nem érdemes tartani.
A dolog persze nagyon komplex, sokan mondhatják, hogy szükséges volt erre a nagytakarításra, meg aki bírja marja, és ez így is van. Néha szükség van nagytakarításra, mert az a sok ezer cég között biztos voltak olyanok, amelyeket jó volt megszüntetni.
Amit nem tartok normálisnak, hogy az állam nem támogarja igazán a pici, kicsi és még kisebb vállalkozásokat. Mert egy kicsi, egy-két emberes cégnek is ugyanannyi papírmunkát kell lepakolnia, ugyanannyi helyre és hivatalba kell elmennie mindenféle deklarációkat leadogatni, és még azt is elvárnák, hogy “condica de prezenta”, meg mindenféle süket formanyomtatvány legyen, mint egy több ezer alkalmazottas cégnél. Egy két emberes cégekről beszélek, ahol egyszerűen nyilvánvaló, ha az ember nem jön dolgozni… Továbbá a mindenféle adókkal való súlytás is… már engedje meg a világ, de mint cég köteles vagy fizetni TV adót. Ez így hülyeség és kizsákmányolás, mert rengetegen NEM AZÉRT mennek dolgozni, hogy TV-t nézzenek… Már bocsánat… Aztán hiába van egy szemetes kukám, amibe eldobok 2 papír fecnit egy hét alatt, még anyit sem, de céges szemetet is kell fizetnem, havi 1 köbmétert, mert a szemetesek is ki kell szedjék valahonnan a zsebpénzt. Aztán jönnek a mindenféle egyebek, amelyeket nincs is kedvem felsorolni, meg a “forfetár” adó…
Szóval… passz… kinyírják a kis cégeket majd irgum burgum nyavalygunk, hogy nincs pénz, túl sok az öreg és túl sok a nyugdíj nekik, vegyük el, hátha hamarabb meghalnak. Mert valahogy így van ez…
Ahelyett, hogy megkönnyítenék, hadd kezdjen bele mindenfélébe boldog boldogtalan, ki tudja melyiknek sikerül, és szépen finoman fejjék a teheneket, neeeem üssük fejbe, vegyük el mindenét és aztán csak nézünk ki a fejünkből, hogy hát nincs mit megfejni…
Ezt nevezik valahol tudományosan: seggel gondolkozni…
na mindegy, én biza nem háborodok fel mások hülyeségein többet, mert árt a szápségemnek…és elfogult is vagyok,meg nem is tudok minden részletet és igazándiból nem is érdekel már miféle süketségeket hoznak ki. Mert valahol rájöttem… a farkastörvények mindig is uralkodtak, most is uralkodnak, és csak egy igazság van: hogy nincs igazság…
A Citynewson, hogy egy kolozsvári tömbház parkolója előtt tanyáznak előszeretettel a taxisok, hogy ráadásul szemtelenek is, még akkor is akadékoskodnak elhúzni a kocsit mikor az ember ki szeretne menni. És a fura, vicces, de leginkább szomorú, hogy nem lep meg. Ami ellenben meglepett, az Spanyolországban volt, a parkolók esete. Ott nem volt, az én helyem a te helyed. A környéken megfelelő számú parkolók voltak és kinek milyen szerencséje volt, ott parkolt ahol volt szabad hely. És az lepett meg, hogy EGYETLEN EGYSZER SE álltak meg a másikok kapujában! Mert a tömbház alatt, amiben laktunk további parkolók voltak. Nekem nem mindig tűnt fel, volt, hogy készültem behúzni a kocsit mikor észrevettem, de valahogy egy minimális tisztelet vagy viselkedés megvolt az emberekben.
És mint a már nagyon sokszor sokak által feltett kérdés… mitől jobbak ők, hogy képesek egy hajszállal civilizáltabbak lenni??? Miért van az, hogy alapvető szabályokat betartanak és sok minden nagyon is működik??? Nah nem tudom…
Már nem emlékszem, hol, mikor és hogyan bukkantam erre az együttesre. Egyszer csak ott volt az album a gépemen, aztán “beköltözött” a kocsiba is egy CD-re és most van.
Tegnap kipróbáltam ismét az autópályánkat, ezt a mérnöki remekművet, ezt az 5 év alatt megépített 40 kilométernyi “jó, hogy ez is van” valamit. Na nem azért mert most ennyire vágytam rá, egyszerűen közelebb volt ott menni. Nem szeretem mittudom én mennyire, mert mind szinte minden autópálya dög unalmas. Ellenben az autópályán való utazgatás egyik előnye, az, hogy automata pilótára lehet állítani magunkat és dúdolni a zenét.
Ez történt tegnap. És a Blind Pilots nekem nagyon bejön, hogy kocsikázás közben hallgassam és csak menjek és menjek.
És közben találtam egy érdekes cikket a Blind Pilotsról. Hja ők bicajoznak, na ám legyen, én kocsikázok és hallgatom a zenét
Jah… megy a drága jó öreg masinám…
a legfrissebb kedvenc számom
