Olyan “édi”, amikor valami cikk azzal kezdi, hogy hű mekkora egy katasztrófa történt, aztán leír egy balesetet, ami a központban történt, egy asszony enyhén megsérült, egy kocsi összetört… mert a sofőr részeg volt… Na ez igen, óriási katasztrófa…
Nem inkább szerencse, hogy csak enyhén sérült meg?
Néha gondolkozom (néha vagyok), hogy mire kell az embereknek ez a sok tragédia, baleset meg mások nyomora? Miért bizsergeti a fantáziánkat (az enyémet is), hogy megkattintsam azt a linket, elolvassam azt a “tragédiát”, ami végül is nem is olyan nagy, nem is katasztrófa minden esetben. Azt, hogy az “újságírók” miért így írnak, a fentebbi mondatomból megértettem… mert hát ez kell nekünk. De miért kell?
Nem is tudom kivel beszélgettünk a halálról. Valamikor nagyon régen olvastam egy valami vizsgamunkát, egy frissen végzett pszichológus írta, amelyben azt fejtegette, mennyire káros hatással van az emberekre a halál kórházba kerülése. Nagyon sajnálom, hogy nem tartottam meg ezt az írást, mert szívesen beleolvasnák még egyszer, így csak a fejemben megmaradt részleteket foltozgatom…
Valami olyasmít írt, hogy a halál régebben családi “esemény” volt, az emberek nagy része otthon halt meg, a gyerekeknek már kiskoruktól volt esélyük találkozni a halállal. Most rengeteg esetben meghal nagymama, nagybácsi, a kisebb gyerekeket nem viszik el a temetésre, nem világosítják fel mi történt, méghozzá épp azért, hogy megkíméljék és ezzel szegény gyerek úgy nő fel, hogy erre jóformán nem is számít. Főleg városi környezetben még rosszabb a helyzet, hiszen alig vannak állatok, itt sem tapasztalhatja a halál tényét.
Sok családban a halálról, a haláltól való félelemről egyszerűen tilos beszélni, bárki felhozná “erről nem beszélünk” alapon a témát lezárják. Netán öngyilkosság szóba hozása már szinte bűnnek számít, még akkor is ha a beszélgető csak eszmecserét szeretne folytatni róla. Azonnal lehurrogják és máris azon gondolkoznak, hogy juj nehogy kárt tegyen magában…
Az írás következtetései között valami olyasmi van, hogy ilyen feltételek mellett nem is csoda, hogy az embereket rettegéssel tölti el a halál gondolata. Még akkor is elég félelmetes tud lenni, ha épp ésszel felfogja az ember, hogy ott a vége…
Érdekes, ezen a minap gondolkoztam, hogy a vallások nagy részében ott van a halál utáni örök élet, megváltás, mennyország… a hívőknek nem kéne egy kicsit se félniük, mégis megteszik… ejnye bejnye.