Olyan “édi”, amikor valami cikk azzal kezdi, hogy hű mekkora egy katasztrófa történt, aztán leÃr egy balesetet, ami a központban történt, egy asszony enyhén megsérült, egy kocsi összetört… mert a sofÅ‘r részeg volt… Na ez igen, óriási katasztrófa…
Nem inkább szerencse, hogy csak enyhén sérült meg?
Néha gondolkozom (néha vagyok), hogy mire kell az embereknek ez a sok tragédia, baleset meg mások nyomora? Miért bizsergeti a fantáziánkat (az enyémet is), hogy megkattintsam azt a linket, elolvassam azt a “tragédiát”, ami végül is nem is olyan nagy, nem is katasztrófa minden esetben. Azt, hogy az “újságÃrók” miért Ãgy Ãrnak, a fentebbi mondatomból megértettem… mert hát ez kell nekünk. De miért kell?
Nem is tudom kivel beszélgettünk a halálról. Valamikor nagyon régen olvastam egy valami vizsgamunkát, egy frissen végzett pszichológus Ãrta, amelyben azt fejtegette, mennyire káros hatással van az emberekre a halál kórházba kerülése. Nagyon sajnálom, hogy nem tartottam meg ezt az Ãrást, mert szÃvesen beleolvasnák még egyszer, Ãgy csak a fejemben megmaradt részleteket foltozgatom…
Valami olyasmÃt Ãrt, hogy a halál régebben családi “esemény” volt, az emberek nagy része otthon halt meg, a gyerekeknek már kiskoruktól volt esélyük találkozni a halállal. Most rengeteg esetben meghal nagymama, nagybácsi, a kisebb gyerekeket nem viszik el a temetésre, nem világosÃtják fel mi történt, méghozzá épp azért, hogy megkÃméljék és ezzel szegény gyerek úgy nÅ‘ fel, hogy erre jóformán nem is számÃt. FÅ‘leg városi környezetben még rosszabb a helyzet, hiszen alig vannak állatok, itt sem tapasztalhatja a halál tényét.
Sok családban a halálról, a haláltól való félelemrÅ‘l egyszerűen tilos beszélni, bárki felhozná “errÅ‘l nem beszélünk” alapon a témát lezárják. Netán öngyilkosság szóba hozása már szinte bűnnek számÃt, még akkor is ha a beszélgetÅ‘ csak eszmecserét szeretne folytatni róla. Azonnal lehurrogják és máris azon gondolkoznak, hogy juj nehogy kárt tegyen magában…
Az Ãrás következtetései között valami olyasmi van, hogy ilyen feltételek mellett nem is csoda, hogy az embereket rettegéssel tölti el a halál gondolata. Még akkor is elég félelmetes tud lenni, ha épp ésszel felfogja az ember, hogy ott a vége…
Érdekes, ezen a minap gondolkoztam, hogy a vallások nagy részében ott van a halál utáni örök élet, megváltás, mennyország… a hÃvÅ‘knek nem kéne egy kicsit se félniük, mégis megteszik… ejnye bejnye.
