Ez amolyan vallomás szerűség, meg időtöltés. Amolyan kettő az egyben 
Amióta hazajöttem elég keveset ültem gép előtt, dolgozni meg semmit. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen December 11-től “szabadságolok”. Sőt kicsit hamarabb, mert az elutazás előtt az agyam kissé kikapcsolt és nagyon nehezen tudtam koncentrálni a melóra.
Valahol nem jó ilyen hosszú szüneteket tartani. Mert most valahol kegyetlenségnek tartom, hogy vissza kell üljek dolgozni, oda kell figyeljek arra amit csinálok és közben erre semmi kedvem nincs. Nem áll rá a kezem, az agyam, semmi. Ha fél percig is nekifogok, elég hamar mocorogni kezdek, fészkelődni, eszembe jut, hogy teát főzzek, a mosógépbe bepakoljak és minden más, csak ne dolgozzak.
De dolgozni kell. Végül is azért kell dolgozni, hogy újra mehessek, hogy ha nem is az egész hetet, akkor legalább a hétvégeket azzal töltsem, hogy kellemesen pihenek. Belegondoltam, és nem biztos, hogy olyan jó lenne megnyerni mondjuk a lottó főnyereményt. Persze egy ideig kétségkívül élvezném azt, hogy megveszem a boltot elárusítóstól, de ez is unalmassá válik egy idő után. Egyhangúvá.
Hmm vagy mégsem? És legyen inkább egyhangúan unalmas, hogy azt sem tudom mit kezdjek a pénzemmel, mintsem egyhangúan unalmas, hogy melózni kell??? Áhhh a fene se tudja De fogjuk rá, hogy dolgozni jó, mert nemesít, mert minél keservesebben szerzünk meg valami földi jót, annál nagyobb örömet fogunk lelni benne és ehhez hasonló néphülyítés.
Tudjátok mit? Adjatok ide néhány milliót (eurót persze) szabad “garázdálkodásra” és napi szinten beszámolók mennyire dög unalmas rengeteg pénzt elszórni a sopping centerekbe, utazásokra Komolyan! Fotókat is hozok
