Van nekem egy mosógépem. Annyira egy remek csaj, mindig besegít a mosásba. Sőt, hogy pontosabb legyek elvégzi helyettem ezt a melót. Csak bepakolom a cuccokat a hasába, becsukom az ajtót, elindítom a programot oszt jóvan… Egyszer csak kész, akkor meg kipakolok. Fantasztikus egy találmány. Komolyan. Imádom. De arra nem voltam képes, hogy nevet adjak neki… Ez bosszantó. Az anyukám mosógépét Sárinak hívták. Az enyémnek még nincs neve. De egy nap csak eszembe jut és akkor megkeresztelem.
Egy kedves élményem volt a mosógéppel… hű de hálát adtam, hogy a gyártók gondoltak az olyan szórakozottakra is mint én… Az történt, hogy bepakoltam a mosógépbe, becsuktam az ajtót, beállítottam a programot, megnyomtam a gombot, majdhogynem jó munkát kívántam, majd elmentem kompjuterezni. Két három óra múlva eszembe jutott, hogy illene kiterítenem a ruhákat.
Na és itt jön a vicces része… Kinyitom az ajtót!!! kipakolom a ruhákat a lavórba, nekifogok teríteni. A második cucc esetén gyanús nekem, hogy “ennyire kicsavarta volna??? Hisz ez tök száraz!”. Megnézem a programot… csak a 6000 fordulatos csavarás volt, az meg nem ennyire extra száraz… Hmm kattognak a kerekek, meg nyikorognak… hú na elromlott a mosógép? nem vesz vizet? Mi a fene lehet… Erre akkor jut eszembe.. hogy nem kattant az ajtó amikor kinyítottam! Sőt akár a szekrényajtó… Ekkor nagy robajjal lesett a tantusz…hiszen csak behajtottam a mosógép ajtaját, az meg szegény volt olyan rendes és mivel nem érzékelte becsukva, nem eresztette meg a vizet!
Mondom én… tiszta szerencse, hogy azért a mosógép gyártók gondolnak ilyen gyagyásokra is mint én.