Érdekes dolog ez a morgolódás. Nem egyszer észlelem és persze néha én is alkalmazom mint bárki más. Adott a következÅ‘ helyzet… egy szűk udvar, ahol több autó szeretne parkolni mint fér. És persze a szomszédok. És az egyenes beszéd helyett egyik morgolódik a másiknak, remélve, hogy valahogy mégis a fülébe jut. Van egy lakó, neki van egy autója, ami elméletileg elfér. Igen ám de neki van egy barátja, akinek ismételten van egy autója és mondhatni eléggé pofátlanul bejön az udvarra parkolni. Megáll ahol talál helyet oszt jól van.
Nekem személy szerint addig nincs gondom és bajom, amÃg amikor én akarok ki tudok menni. Ez eddig mindig megtörtént, Ãgy ha pont az én garázsom elÅ‘tt áll, szólok hogy húzza arrébb az autót, tudjak kimenni. És mindig meg is teszi gond nélkül. Az meg világos, hogy ha éjjel 3-4-5-1-2-2,5-3,5 órakor történik meg, én biza igencsak vigyorogva, de akkor fogok becsengetni. Ha nem tetszik,ne húzza a kocsiját a garázsom elé.
Még egy kettÅ‘nek elmondtam, mik az “elvárásaim”. Tartsa ott, de tényleg, csak ha én el akarok menni, akkor nem fél napokat várok. Elhúzza, 5 perc, elmentem, továbbiakban nem érdekel. Visszajöttem, elhúzza, 5 perc bementem, megint állhat amÃg jólesik…
A minap… véletlen hallom… mikor egyik szomszéd mondja a másiknak…”megint ide húzta a kocsit, mindig ide parkol, soha nem lehet tÅ‘le elférni” … de nyÃlt konfliktusra már nem hajlamosak 
neeeem mert hát kérem az hogy néz ki, hogy megmondaná a magáét és Å‘ lenne a rossz ember?? Hátha valaki más kiveszekedi, megoldja, vagy akár csak “véletlen”, miközben jó hangosan morgolódik egyik másik akkor az illetÅ‘ meghallja…
Furák az emberek. Tényleg na. Komolyan. Nem lenne egyszerűbb szépen, emberi hangon megkérni az illetÅ‘t, hogy amennyiben lehet, parkoljon kint? Igazán, délutánonként, estefele tele van a környék üres parkolóval…
