A számÃtógépem gondolt egyet és nem akart elindulni. Csak úgy a semmibÅ‘l. ElÅ‘zÅ‘ nap még ment, minden rendesen, másnap meg semmi. Vagyis valami… volt áram, próbálta elindÃtani a CD egységet de mintha nem lett volna elég ereje. Aztán szétszedtem a gépet… ki a cdegységet, maradt a többi alkatrész. Ekkor elindÃtotta a hardot. Na világos ugye, hogy a tápegység ment el otthonról???
Aztán tovább próbálkoztam, végül a proci, memoria és alaplap maradt csak benne, bekötöttem végre a kis hangszórót ami a hibajeleket is kicsipogja (jobbik esetben) és zene volt a fülemnek mikor végül sok próbálkozás után kijelentette a masina, hogy “nincs memória”. Vagyis ezt csipogta nekem. Ezután már tudtam, hogy akármennyire is a tápegységre utal a probléma, annak köze sincs hozzá: a memóriák mozdultak meg valamilyen okból kifolyólag. Vagyis ugyanaz a gond jött elÅ‘, ami egyszer “letámadott” egy egyszerű gépház kitakarÃtás után..
Végül mégiscsak sikerült elindÃtani és tiszta vicces, hogy azóta probléma mentesen megy, minden működik rajta és nem kellett semmit sem kicserélni.
Ekkor jutott eszembe, amikor a kocsit vittem el egy “szakértÅ‘höz” aki ki akart cserélni mindenféle dolgot rajta, és végül apukám találta meg a hibát: egy biztosÃték ki volt lazulva. És azon kezdtem gondolkozni, hogy úgy általánosságban vajon hányszor vernek át akarva vagy akaratlanul a szakértÅ‘k, akikben biza sokan vakon megbÃznak?
