Sokáig nem is jutott eszembe ilyen merész ötlet, hogy a kolozsvári sétatéri tóban hattyúkat fogok látni. De láttam. Igen, a kolozsvári sétatéri tavon hattyúk libegnek. A szomszédasszonyom kérdezte ma délelőtti dumaparti során, hogy láttam-e őket??? Miféle hattyúk, ott csak kacsák úszkálnak békésen…
Így megbeszéltünk egy gyerekes-kutyás sétát, bár kezdetben nem volt szó a kutyáról, csak a gyerekről, de végül azt mondtam eh… valahogy lesz, megyünk hattyút lesni. És lőn. El is indultunk és majdnem elájultam amikor megláttam ezeket az igazán dizájnos cuccokat a vízen lebegni… persze annyit már tudtam, hogy rémesek, meg, hogy rondák és plasztik hattyúkról van szó, de hogy ennyire vigye valakinek az esze hát… nem hittem volna.
S akkor pár kép, nem a legjobbak, a téma még várat magára, ugyanis az akum nem sokat bírta, vagy a gép is inkább lemerült ijedtében.
Szemes kacsafiú oh párdon, hattyúfiú szemez a szemtelen hattyúlánnyal…
a szemes hattyúfiú
Szemtelen hattyúlány
eddig még volt valami romantika ha a fiatalember azt mondotta a kisasszonynak, hogy “gyere vigyelek el csónakázni” ezután romantikus lesz elvinni a lányzót hattyúzni? Vagy felejtsem már el az egész romantika dolgot mert elavult???
[...] voltunk sétálni. Ez egy különleges séta volt. Elmentünk a sétatéri műanyag hattyú rémségeket lefotózni, majd fagyizni egyet Incsivel na meg a mamájával természetesen. És nem tettem rá [...]