Amolyan mit is vár el az ember, legyintés majd a düh félre tevése… Románia… megszokhattam volna, hogy Románia és ne mind háborogjak mindenféle marhaságon… Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megszokni és minden egyes alkalommal mélységesen felháborítanak.
Ilyen a fogyatékosokkal való bánás mód. Az ahogyan teszik veszik őket, mintha ők választották volna ezt az állapotot, mintha “fürdenének” a jólétben. Komisszió komisszió hátán, hogy megállapítsa egyszer kétszer háromszor, sőt négyszer ötször is, hogy a véglegesen fogyatékosnak nyilvánított személy az tényleg az… Egyeseket évente ellenőriznek, “mert így kéri a törvény” amputált lábbal… hmm tuti csak lassan, de biztos sunyiba nő a lába az illetőnek…
A kolozsvári (legalábbis ez biztos, a többiekről nem tudok) “asistent personal”-okkal foglalkozó hivatal legújabb húzása, hogy megszüntetik az “asistent personal” állást. Természetesen mindezt ÚGY, hogy maga az asistent personal kell kérvényezze a megszüntetést!!!! Mert ez a procedúra… na persze ezután valamiféle “alocatie”-t fog kapni az illető de azt ÚJRA kell kérvényezze, az egész herce hurcát újra járni.
És akkor csodálkoznak, hogy nincs pénz… mert az aki még egyszer megállapítja ugyanazt… azt fizetni kell…
Na mindegy. Nem idegeskedek. Megfogadtam már ezerszer meg még egyszer és mindig az egekig ugrik a cukrom amikor efféléket látok, hallok…
Hja és Romániában a “prezumtia de nevinovatie” csak bizonyos körökön felül működik. Aki az alsóbb rétegekbe tartozik az automatikusan valamiféle csalónak van tekintve és állandóan kell bizonyítsa az ártatlanságát. Szép kis ország… remélem nem sokáig leszek a lakója.
A vicces, hogy valószínűleg “ott se jobb”, de legalább azt MAGAM VÁLASZTOM.
