Kizárólag kíváncsiságból és mert arra jártunk benéztünk ma a piac mellett található “hálában” a Hong Kong boltba. Jártam már arra, ellenben nem tudtam az emeleten levő boltról, azt hittem csak a földszinten vagy egy kicsike kis valami. Döbbenten néztem ki a fejemből amikor megláttam mekkora az a bolt. Végigjártuk az egészet, egyáltalán nem volt szándékomban vásárolni valamit is, de ha már ott jártam, szemrevételeztem az árút. Voltak gyenge eresztések, és voltak látszólag jó minőségű áruk is.
Végül is ekkora felhozatal esetén akár jó is lehet valami abból a sok kínai cuccból ami ott volt.
Eljutottam a cipőkhöz is… valami zártabb könnyen fel le húzható lábbelit szerettem volna magamnak ha már ott vagyok. Afféle topánka, sarkatlan meg kényelmes itthoni viseletre, ami mégsem papucs hanem valami akármi.
A fejemben nagyon is tisztán láttam mit szeretnék megvenni, és hamarosan meg is kaptam azokat a dobozokat ami ilyen cipőket tartalmazott. Ellenben néztem néztem és a tizenvalahány cipőből képtelen voltam választani. Mert ez sem, az sem, meg amaz sem volt se jó, se rossz, és ha választottam volna a csoda tudja ha épp a jót választom ki, vagy a másik biztos jobb lett volna…
Erről a választási képtelenségről, a minap néztem meg egy kis előadást a Youtube-on:
Barry Schwartz: The paradox of choice
Érdekes, mert nagyon igaza volt az illetőnek. Amikor az a rengeteg pár cipő állt előttem, nem tudtam kiválasztani közülük a “legjobb rosszat”…
Na sebaj, megyek majd a Feketetói vásárra
bevásárlok majd valami tipegőt ott.




