Tudom tudom, időnként gonosz vagyok a végtelenségig! Van nekem olyan nagyon fura ízű (egyesek szerint biciklibelső jut eszükbe, csak az a fura, hogy vajon mikor rágcsáltak ők bicikli belsőt) fekete gumicukorkám. Tömörgumira emlékeztet a színe, állaga, az íze meg mint már említettem FURA. Egyesek simán rávágják, hogy rossz, de mint az ősrégi szokás is mondja… ízlések és pofonok. Nekem tetszik, szeretem… de sokat én se vagyok képes megenni belőle. Állítólag csak a hollandokszeretik (már aki közüllük is) ezt a cukorkát, na meg hébe hóba a reménytelen esetek (mint én) is a világ többi részén.
Na de én rendes vagyok ugye… mivel itt van egy borkánban, a vendégeket megkínálom. Kérsz? És nagyon de nagyon ártatlan szemeket igyekszek vágni hozzá. Közben, hát kérem engem úgy bök a kisördög, hogy majd elröhögöm magam, mikor a gyanútlan vendég csodálkozó szemekkel nézi a fekete izéket és megkérdi MI EZ??? A hangsúlyt nem lehet visszaadni, de nagyon elkezdenek kételkedni a szellemi képességeimben… Aztán látván a “ragyogó orcámat”, hogy “kóstold meg” cukorka, finom… nem bírnak ellenállni és a szájukba teszik. 
Ühüm… volt olyan aki szerint tényleg nem vagyok normális, hogy megeszem ezt a sz@rt, volt aki csak húzta az orrát és SZERENCSÉRE senki nem volt aki elájult volna tőle…
Még jó több marad nekem és ugye illedelmes is voltam a vendéggel
