Egyes emberek nem normálisak. És kezdenek nagyon a kis lábujjamra lépni aztán meg csodálkoznak, ha felhördülök és elküldöm őket szépen a francba.
Nem mondok nevet.. egy kliens… még decemberben küldött valami promós ajánlatot, hogy tegyem fel a honlapjukra. Feltettem. Lévén, hogy a munkám az, hogy VÉGREHAJTOM az általuk adott utasításokat, hát ha nem jött semmi, ugyan biza nem álltam neki önkénteskedni. Mert nem az a dolgom.
Ma érkezik egy levél… tegyem fel ezt meg ezt a honlapra. Ha NEM ÉRTEM hogyan akarja HÍVJAM fel. Én hívjam fel, mert ő már bocsánat a kifejezésért egy IDIÓTA és nem képes leírni mit is akar… aztán folytatja, egy félreérthetetlenül “szégyeljem magam” hangsúllyal, hogy “mert azt a mikulasos kepet is mar le kene szedni”
Hát kérem.. persze, hogy le kéne szedni, de mivel nem az én honlapom és én utasításokat hajtok végre, nehogy már nekem kéne lelkiismeret furdalásom legyen amiért nem szóltak . 
Most fogalmazok meg egy szép levelet… az agyamra mennek. De komolyan.
