Van egy ismerÅ‘söm, aki megrögzött munka mániás. Többször beszélgettem el vele errÅ‘l és kiderült, Å‘ nem érzi jól magát hétvégén. Tennie kell valamit, dolgoznik ezt azt, ha nem más a számÃtógépén rendez, rendszerez dolgokat.
Nekem meg szinte fura visszatérni a hétfÅ‘höz. Szombat meg vasárnap annyira megszoktam, hogy kikapcsolok, és valami mással foglalkozom, mint a munka, hogy még ha elmaradást kéne pótolnom, akkor sem vagyok képes odafigyelni. És ez Ãgy jól van. FÅ‘ként, mert hétfÅ‘n ha nem is, mert még vágyódom a hétvégi szabad tevékenységek után, de kedden már keményen dolgozok. És …igencsak kellemes érzés arra gondolni, hogy bár hétfÅ‘, de mégis “hamarosan itt a péntek”.
Azt hiszem a nyáron át fogom tenni a pénteket mondjuk szerdára, a csütörtök helyet szombatot tartok, és pénteken vasárnap lesz tulajdonképpen. Szombaton lesz hétfÅ‘, na meg vasárnap már kedd, és Ãgy tovább. Mindezt teszem azért, mert akkor a saját “szombat vasárnapomon” elmehetek jó nagyot tekeregni a zebbel, akár közeli erdÅ‘kbe, és nem lesz tele boldog boldogtalan más weekendezÅ‘kkel… 
