Hát ez egyszerűen elképesztő! Nem adok linket, mert nem akarok, de hát ez már egyenesen idióta dolog! Mi van a mai anyákkal? Mind elment az eszük vagy éppenséggel soha nem is volt elég? Azt hiszem alábbhagyok a női fórumok olvasásával, nem való ez nekem…
Aszongya… ma terítéken egy anyuka, akinek 6 hetes babája van és az nem akar szopni. Jó. Erre ad neki cumisüvegből. Jó, azt elfogadja a gyerek. De elutasítja a mellet. Egyesek azt mondják cumizavar a tudományos neve ennek. Legyen azt se bánom. Az is érthető, hogy aggódik, nem is ezzel van a “gondom” de azért mennyire kell hülye legyen, hogy ezt a mondatot így megfogalmazza magában?
“Nagyon rosszul esik hogy elutasít a babám és eltol magától. Az is megfordult a fejemben hogy nem szeret… ”
Túlaggódott, túllihegett társadalom 
Már alig várom legyen gyerekem, hadd lássam én is élőben mi és hogyan. Érdekes, hogy akiket én ismerek azok mind másképp állnak hozzá az egészhez. Olyan tök normálisan…
Mi lesz egy ilyen anyával később??? Amikor egy mondjuk kamaszkorú gyereke tényleg kijelenti, hogy ő biza nem is szereti az anyját mert mondjuk nem engedi bulizni ??? És a kijelentés pillanatában, a harag amivel kimondja azt abban a másodpercben komolyan is gondolja??? Felakasztja magát az anyja??? Vagy addig belejön és túlteszi magát az egészen?
Nekem úgy tűnik, hogy a gyerekek egészen jól működnek amíg kicsik. Ha éhesek akkor bömbölnek, hogy éhesek, ha valami bajuk van akkor önző módon megint csak üvöltenek amíg a gond meg nem oldódik. Valahol kiharcolják maguknak ami kell és persze nagyon jól teszik. Erre jön az aggódó anyuka, aki milligrammra leméri mennyit evett a csemetéje, majd kétségbeesik ha icipicivel kevesebbet vagy többet evett és nem megy minden a tervek alapján. Mintha valami kis robotokkal lenne dolguk, amelyek x gramm tejet, y óra alvást és z mennyiségű pelenkát igényelnek…
Ja tudom.. pofa be nekem, nincs még gyerekem és mittudomén amúgy az ilyeneket
