Még csak augusztusban vagyunk, de már kezd ránk törni a nagy utazás láza. Ma volt az első nap, amikor előszedtük a “route plannert”, megnéztük mennyi kilométert kell leautókázni, persze beállítottam a kedvenceimet: “avoid toll” és “avoid highways”-t… Az sima google maps-el végzett keresgélés szerint 2 nap és 3 órát kell menni, ellenben kikerül minden autópályát. Egyelőre persze nem komoly útvonal tervezés ez, de idén már okosabbak akarunk lenni mint a tavaly. Nem hagyatkozunk csak a GPS-re, hanem egy kalandosabb utazásra vágyunk. Már megegyeztünk, hogy egy Európa atlasszal felfegyverkezünk, illetve lesz két külön GPS is.
Sietni meg nem sietünk, úgyhogy ha 3 nap alatt tesszük meg azt a majd 3000 kilométert, akkor annyi alatt, de legalább még látunk ezt meg azt.
Végül is az eddigi információk alapján azt tudtam meg, hogy a “franciában” elkerülhetőek a fizetett autópályák, az utak jók és éjszaka nem is nagyon forgalmas. Ellenben egyesek szerint elképesztően sok a körforgalom. Ez mondjuk nekem is feltűnt a tavaly, amikor egy rövid szakaszon országutakon haladtunk… De akkor is megérte, pedig elkavartunk egyszer kétszer rendesen, ugyanis olyan kis városokat láttunk így, hogy jaj csak na…
Idén már felkészültebbek vagyunk, úgyhogy … alig várom, hogy menjünk.

Az Eon-gaznál is volt intézni valóm, és az Electrica-val szemben itt biza kellemesen kellett csalódnom. Már amennyire lehet ugye. Mert tegnap hatalmas tömeg volt ott, de ma normális szinten álltak az emberek. Vagyis minden ügyfélfogadónál ült valaki, azon kívül még 3-4 ember várakozott lehet azért is mert a délutáni váltást kaptuk el.

Egészen hamar sorra kerültem, a hölgy pedig elnézést kért, illedelmesen, hogy befejezzen még két apróságot az előző klienstől, így az asztal mellett ülve még vártam mondjuk egy jó percet. Miután befejezte, mosolyogva megkérdezte miben segíthet. Előadtam mi a megoldandóm, kikereste a kikeresni valókat, pötyögtetett jobbra, balra, kinyitotta ezt, azt, még kérdett egy két apróságot, hogy ez így van, az úgy, majd SZÓ nélkül adott egy iktató számot és elmondta, mi a procedúra az  következőkben.

Olyannyira simán ment minden, hogy csak nagy szemekkel (mint valami buta béka) néztem ki a fejemből, hogy itt nem kell veszekedni sem??? Nem akar senki se meggyőzni, hogy amit akarok azt ne akarjam, mert ő jobban tudja mi jó nekem? Nagyon meglepő volt. Kb még tíz percit nem tudtam magamhoz térni a csodálkozástól.

Azért nem fura, hogy a NORMALITÁS ennyire megdöbbentsen???

Egy kérvénnyel mentem oda ma. Egy, hogy az irodában a fehérnép nekifogott hisztizni, hogy miért akarom én azt amit akarok, és miért nem másképp akarom,majd elém lökött egy forma nyomtatványt, hogy ha mégis ennyire ragaszkodom a dologhoz (mert ő ilyent még nem hallott…), akkor töltsem ki a papírt. Érdekes, ő nem hallott ilyenről ellenben fel van tüntetve a lehetőség a forma nyomtatványon. Valószínűleg akkor a seprű mellett lenne a helye, ha semmit nem tud arról, hogy mi a dolga.

Kitöltöm a papírt, megnézni, firkant rá valamit, majd egy aktacsomóra csapja, hogy kész, ennyi. Mondom neki, nem kérem, nekem kell regisztrációs szám, mert nem bízok bennük, és ráadásul nem az első alkalom amikor egy ilyen papírtologató eltologatja valahova messze az én papíromat, majd még ő hepciázik, hogy ott se voltam mit is akarok választ a kérvényemre…Nem vagyok hajlandó elmenni iktató szám nélkül. Erre átküld a másik nénihez, a “regisztraturara”. Szerencsére egy ajtó volt közöttük… mert ez a néni máris visszaküldeni akart az előző fehérnéphez, miszerint ott kell adjanak iktató számot.

Mondom, onnan küldtek ide, tessék nekem iktató számot adni, mert anélkül én el nem megyek. Kiderül, hogy áááá mi nem adunk, de írjak meg egy másik kérvényt, amire adnak iktató számot.  Na jó, akkor tessék írok nektek is szép mesét, majd legalább valaki fog szórakozni amikor olvassa.

Mert biza megírtam benne, hogy ezért jöttem iktatószámot kértem nem akartak adni de nekem mégis kell, úgyhogy tessék megírtam ezen kérvényt is, kérem oldják meg a problémámat.. És kaptam iktató számot is. Na és hogy a liba legyen kövér, megkértem a nénit, legyen szíves már xeroxolja le az én kérvényemet, tudjam felmutatni illetékeseknek ha kell, pontosan mit is írtam. Ne jöjjenek handabandákkal és félrebeszélésekkel.

Mert egy jómunkás ember az élete felét azzal kell töltse, hogy különböző sorokban álldogál és tölti az idejét.  Ma a gáz került sorban majd valami papír végett a kataszteri hivatal.  Az első a kataszteri hivatal volt, ahol hat ablakból 3 nál hatalmas sorok, másik háromnál meg lézengenek az alkalmazottak. Lassan megy minden mint a fene és ki kell állni a sort, ahhoz, hogy kiderüljön nem úgy megy ahogy az ember elképzeli. Közben lehet bámulni a többi békés emberkét, nézni a cipőket és a ruhákat…

Miután semmit nem intéztünk itt, tovább bandukoltunk immár a gázművekhez. Na itt hatalmas tömeg fogad a váróteremben, mindenhol emberek ülnek, állnak azt se lehet tudni ki hova vár. Végül beálltunk egy sorban és birka módra vártunk békésen… szerencsére megint lehetett bámulni mindenfélét. Az eon székhelyén az alkalmazottam a pionír időszakra emlékeztető viseletben vannak: fehér ing, piros nyakkendő, mellé szoknya. Egyedül a piros sárga kék csík hiányzik.  Úgy látszik annak aki kitalálta vagy engedélyezte ezt a süket egyenruhát nagyon hiányzik az elmúlt korszak…

Na a további bámészkodás szinte csömört okozott. Mindenhol nagy szlogenek, mottók és szívet melengető képek. Egy olyan vállalkozás, aminek egyetlen célja megtartani a monopóliumot és kihasználni azt a tényt, hogy hideg van… Gusztustalan valahol, és még pénzt is költenek mindennek a látszatnak a hírdetésére. Ők értünk vannak…meg kéne ezt értsük. Csak az a fura, hogy az értünk létükben, nekünk kell órákat állni azért, hogy valamit intézzünk, hogy számlát fizessünk.  Miért nem lehet kimondani bátran: a cégünk egyetlen célja a profit szerzés. Mert ez az igazság. Nem kéne annyi felesleges pénzt kiadni és még jobban drágítani a gázt. És végül is kit akarnak elhülyíteni??? Van olyan aki elhiszi mindazt a baromságot amit igyekeznek beadni???

Természetesen fél óra álldogálás után kiderült, véletlen elolvastam, hogy nem elég a kézzel megírt kérvény, hanem formanyomtatványt kell kitölteni, ahhoz, hogy a kért dolog megtörténjen. Na sebaj, van ideje az embernek, megyünk holnap is.

Azt hiszem ebben az országban mindig divat lesz a sorban állás. Mintha enélkül nem lennének boldogak az emberek. Az egy dolog, hogy tíz percet kell álljon az ember amíg az előtte levő egy kettő másik klienst kiszolgálják, de amikor minimum fél óra a várakozás, mert a kasszás nők csigalassúsággal dolgoznak, az már kezd enyhén szólva idegesítő lenni.

Elmentem ma kifizetni a villanyt… Bemehettem volna a bankba, fizessem onnan, mert volt nálam számla, de gondoltam jobb náluk fizetni. Először benéztem az ajtón és amikor megláttam a hatalmas kígyózó sort, elment minden kedvem. Inkább tovább mentem. Betértem a Transilvania bankba, ott is kígyózik a sor. Emberek számlákat fizetnek, utalásokat eszközölnek. A várakozási idő ugyanannyi mint a villamosműveknél, és ki tudja merre kallódik el az ember pénze, aztán mehet reklamálni, hogy de kérem fizettem, nem jogos, hogy levágjátok a villanyt…

Itt sem vártam, mert gondoltam hazafele menet van egy kis BRD bankfiók, bemegyek oda és kifizetem ott a villanyt. Hja UPC-hez is bementem fizetni, ott is több mint 10 percet kellett várni. Becsületükre legyen mondva, hamarosan kijött még két néni, és az utolsó percekben csak úgy “pörögtek” a kifizetések.

Visszafele mégis bementem a villamosművekhez. A sor valamivel kisebb volt, de még mindig baromira lassan ment. Már csak csupa kíváncsiságból, de maradtam. Több mint fél óra, 6 ember.Mázlistának mondhatom magam, mert egyiknek sem volt semmi “extra” kérdése, nagy részük vitte a számlát magával, illetve a rendszer sem fagyott le hatvanhatszor míg kikereste az épp soron levő klienst.

Amit nem értek… mindenhol beolvassák a számlákon levő volankódot, pillanatok alatt megkerül kié mié a fizetnivaló. Vajon miért nem tudták bevezetni ezt a villanyosoknál is? Mert ott a néni megnézni a számlát és szépen fél kézzel, egy újjal gépelgeti be a számokat…

Kizárólag kíváncsiságból és mert arra jártunk  benéztünk ma a piac mellett található “hálában” a Hong Kong boltba. Jártam már arra, ellenben nem tudtam az emeleten levő boltról, azt hittem csak a földszinten vagy egy kicsike kis valami. Döbbenten néztem ki a fejemből amikor megláttam mekkora az a bolt. Végigjártuk az egészet, egyáltalán nem volt szándékomban vásárolni valamit is, de ha már ott jártam, szemrevételeztem az árút. Voltak gyenge eresztések, és voltak látszólag jó minőségű áruk is.

Végül is ekkora felhozatal esetén akár jó is lehet valami abból a sok kínai cuccból ami ott volt.

Eljutottam a cipőkhöz is… valami zártabb könnyen fel le húzható lábbelit szerettem volna magamnak ha már ott vagyok. Afféle topánka, sarkatlan meg kényelmes itthoni viseletre, ami mégsem papucs hanem valami akármi.

A fejemben nagyon is tisztán láttam mit szeretnék megvenni, és hamarosan meg is kaptam azokat a dobozokat ami ilyen cipőket tartalmazott. Ellenben néztem néztem és a tizenvalahány cipőből képtelen voltam választani. Mert ez sem, az sem, meg amaz sem volt se jó, se rossz, és ha választottam volna a csoda tudja ha épp a jót választom ki, vagy a másik biztos jobb lett volna…

Érdekes, mert nagyon igaza volt az illetőnek. Amikor az a rengeteg pár cipő állt előttem, nem tudtam kiválasztani közülük a “legjobb rosszat”…

Na sebaj, megyek majd a Feketetói vásárra bevásárlok majd valami tipegőt ott.

hehehehehehe

anyósokat megszelídíteni nem lehet, ellenben leírni miket képesek művelni egyesek igen. Az enyém és mások anyósairól itt: Anyós Blog

Még kialakuló félben van, úgyhogy imitt amott hibák és bajok felléphetnek, de akár lehet küldeni anyós sztorikat.. valami versenyt kéne hirdessek:

“bezzeg az én anyósom”.. és a legszörnyűbb anyóssal rendelkező megnyeri a szimpátiánkat és együttérzésünket…

Tegnap este olyan 9-10 óra körül mentünk sétálni az ebbel.  Elértünk a Szamos partra, valahol a Napoca és a Garbibáldi híd közepén, ahol jómunkásemberek szorgalmasan ücsörögtek. Összeszámoltuk. Összesen 10 ember volt ott. Kettő dolgozott, 8 ácsorgott. Megszámoltuk még egyszer. KETTŐ aki dolgozott, 8 csoportba verődve beszélgetett. Végül is… mit is csinálhatott volna az a másik 8, ha csak kettőre volt szükség? Egyik az egyik nagy gépet vezette, a másik a másikat.

Már egy ideje nem is csodálkozom.

A történet érdekes, a film meg egy kicsit bizarr az én ízlésemhez. Vagy valami ahhoz hasonló.

Egy házaspár reggel arra ébred, hogy csengetnek az ajtónál, majd mire kinyitják az ajtót egy fekete autót látnak elmenni, és a ház előtt egy csomag van. A csomagot kinyitják, benne egy doboz, amin egy gomb található, illetve egy levél, hogy Mr. Steward ötkor érkezik.

Mr. Steward egy furcsa sebhellyel rendelkezik, jóformán a fél arca hiányzik, és egy még furcsább dolgot mond a feleségnek: ha megnyomja a gombot, egy millió dollár üti a markát, ellenben valaki, akit nem ismer meghal.  A dolgot meg nem mondhatja el senkinek, csak a férjével beszélheti meg.

Nem kis gondolkodás után teljesen logikátlannak és hülyeségnek tűnik nekik ez az egész, hiszen egy üres fadobozról van szó, semmiféle olyan szerkentyű nincs benne ami bizonyíthatná, hogy megnyomták, vagy jelezhetné bármerre is. A feleség megnyomja a gombot és per pillanat semmi se történik, ellenben 5-kor megjelenik Mr. Steward és hozza az aktatáska pénzt.

Az öreg elmondja neki a következőt: itt a pénz, és most megy, hogy programozza át a dobozt és adja át valakinek akit nem ismernek… Ekkor jönnek rá tulajdonképpen, hogy abban a pillanatban, hogy a gombot megnyomták, egy fura játékba keveredtek bele, és az a millió dollárnak biza ára van. Természetesen ekkor kezdődnek a komplikációk is.

Kicsit más a film mint amire számítottam és a kezdeti “szánalmas sztori, túl sok a nyálazás” gondolatok után mégiscsak végignéztük. Valahol valami nem tökéletes a hatásban, nem az a paff marad az ember, valahol sántít az egész film, de végül is megérte megnézni. Lehet, hogy egy két ismétléssel rá lehetne érezni arra az apró valamire ami egy jó filmből “woow” filmé tudja változtatni az egészet.

mondá egy barátom:

“ha “tengerre” akarok  menni, =beülök a kádba, és ha a “hegyekbe”- bemászok a hűtőbe“