FluidMoon

Ma megnéztem mi szükséges ahhoz, hogy monacoi állampolgár legyek Hát azért van egy két dolog ami nincs meg, de ugye nem szabad feladni, álmodozni kell. Az jutott eszembe, hogy a többi okos államelnöknek, hogy nem szúrja a szemét ezen államok sikere… mert itt mindenről le akarják húzni az adókat, mindenkit a földbe akarnak döngölni és az eredmény mi? Mindenki ott keresi a kiskaput és a kiutat ahol tudja, erre megnehezitik a dolgát a szerencsétlennek, aki még jobban fog vergődni. Nem tudom miért olyan nehéz észrevenni, hogy Monaco az egyik LEGSŰRŰBBEN lakott állam, és nem azért vannak ott annyian, mert kényelmes lenne ott lakni. Nem kényelmes, voltam arra, rettenetes milyen szűk utcák és sok nép van… DE ott nem fizetnek semmiféle adót a tulajdonokra és ezért érdemes ott lenni ha az embernek sok pénze van. Rosszul viszik??? NEM. Fura, hogy egy román államnak nem jut eszébe, hiszen sok boldog boldogtalan pénzes jönne ide is, ha nem venné el az állam a háromnegyedét mindenféle adók címén. A még furcsább az, hogy ennyi féle adó van, még sincs pénz semmire. Mert adók ide vagy oda, az utak rettenetesek, a kórházakban nincs banális fertőtlenítő, a gyerekek fáznak az iskolában… A fene se érti… de ha nagy leszek, monacoi állampolgár leszek… Vagy valami ahhoz hasonló!

Olyan nevetségesnek tartom azokat a kis hivatalnokokat, akik azt hiszik ők a világ közepe és nélkülük a föld sem forogna. Egy ilyennek kívántam “kellemes állami nyugdíjat vénségére” avagy “pusztulj éhen kis majom”, mert az állam, akinek te olyan nagyon hajtasz és mindenkiről lehúzod a bőrt, az épp annyira fog kisemmizni mikor majd kéne kapjál valamit mint ahogy most megteszi a többiekkel…

Nem értem egyes cégek hozzáállását a dolgokhoz. Főleg a telefontársaságok és biztosító társaságok azok amelyekre jelen esetben gondolok. Azt nem értem, hogy mi a fészkes fenéért ragaszkodnak ahhoz, hogy díjazzák az új klienseket, ahelyett, hogy kedvesen bánnának a régiekkel… Aztán rájöttem, hogy végül is nem is olyan rossz. Egyszerűen cserélgetni kell a szolgáltatókat és kész. Végül is telefon társaságok esetén már az sem gond, hogy jaj elvész a telefonszám… mert nem vész el, szépen fogja az ember és elmegy vele oda, ahol jobb az ajánlat…

A biztosító társaságok sem okosabbak… ott is ahelyett, hogy foggal körömmel ragaszkodnának azokhoz a kliensekhez, akik régiek és ráadásul nem is okoztak balesetet az utóbbi években, neeeem ők nagy boldogan adakoznak mindenféle jöttmentnek egyre kedvezőbb és kedvezőbb biztosításokat.

Na kedveseim csak, hogy lássátok… biza én nem leszek hűséges egyetlen céghez sem. majd ha megtanulják értékelni a hűségemet, na majd akkor. És alig várom, hogy menjek telefontársaságot váltani Mert biza megmondom én, hogy az ok, túl jobb az ajánlat, itt mint régi kliens nem kapok semmit. Minek maradnék? Majd ha értékelni fogjátok meggondolom magam… E van. Ti akartátok, nem én… én csak alkalmazkodom a piaci kínálathoz. És nem… semmi vacak céghez nem ragaszkodok, aki rám egy annyi energiát nem “fecsérel”, hogy MEGTARTSON.

De lássátok feleim szümtükkel… miféle jós veszett el bennem… eljön még annak is az ideje, amikor az okostojás marketingesek belátják, hogy nincs honnan tengernyi új klienst szerezzenek…

Arról, hogy van ez a blogom. És nem írtam semmit. Gondolom mindenki észrevette. Van ez így ha nagyon szórakozott az ember. Pedig annyi mindenről lett volna mit írni. Persze időnként elgondolkozom, hogy minek? Hiszen megváltozni nem fog semmi, minden ugyanúgy marad. De aztán lehet, hogy mégis. Van egy valami féle fajta közmondás egy pillangó szárnycsapásával amelyből pár hónap múlva hurrikán lesz valahol… ki tudja lehet még igaz is.

Pár dolog ami eszembe jut… véletlenszerűen.

Egyik teljesen de teljesen felesleges és értelmetlen hülyeség: elmentem feltölteni az anyukám telefonját. Elém nyomtak egy A4 papírt, rajta egy táblázat a következő fejléccel:

Név, telefonszám, összeg, dátum, aláírás

Mondom a nőnek, bocs de fogalmam sincs mi a szám, telefon meg nincs nálam, hogy megnézzem. Vállat von, ideadja a feltöltő kódot kifizetem és ezzel a tranzakció lezárva. Míg a kocsihoz baktattam azon törtem a fejemet, hogy vajon ezzel a táblázattal mit is kezdenek. Hiszen beírhatok akármilyen számot. 444.444 .444 is pont ugyanúgy megteszi mint egy telefonszám. Aztán beírhatok akármilyen nevet. Továbbá vihetem a kódot és feltölthetem más telefonba, mert a kód és az én telefonszámom semmiképpen nem volt “összekötve”. Vagyis nemcsak arra a bizonyos számra lett volna érvényes a kód… szóval nem értem minek még egy felesleges papírpocsékoló procedúra, ami termel egy táblázatot, amiből nem derül ki semmi.  És végképp nem értem, minek kell ilyen sületlen hülyeségekkel tölteni az időt, amikor a kód aktiválása  után azonnal megjelenik a rendszerükbe, hogy xxxx kódot beverték 444.444.444 telefonszám kontójára.

Ki érti ezt??

mások se normálisak Valami lökött német művész készítette ezt a papírhajót és szórakozott vele a Temzén! Na ami kissé fura, hogy nem volt képes rendesen összehajtani egy csólnakot’   Há kérem miféle dolog ez? Szerintem meg lehetett volna csinálni azt a csónakot sokkal de sokkal rendesebben…

forrás: odditycentral.com

Elegem lett abból, hogy annak ellenére, nem nézek TV-t, nincs ilyen vacak a lakásomba, mégis 2x fizetem a TV adót. Mert van a lakásra a villany óra és volt a garázsra a villany óra. Szeretem én a kocsimat, nagyon de azért annyira nem, hogy feleslegesen fizessem neki a TV adót, mivel a kocsim is hasonlít nagyon rám: ő sem néz tv-t és rádiót sem hallgat.

És ahhoz, hogy egy sima villanykörtét felgyújtsak hetente mondjuk egyszer, meg fog felelni az az egyetlen szál, ami a lakásból le lesz vezetve a garázsba, és legalább nem kettő, hanem egy tv adót fizetek.

Ennek következtében el is mentem a villamos művekhez bejelenteni ezen elképzelésem. Lehet említettem, de az ottani alkalmazott egy pofátlan h.p. ahogy megmondtam mit akarok, elkezdett rikoltozni, hogy ő ilyent nem hallott, ilyent nem lehet csinálni. Mikor volt merszem mégis azt akarni, hogy jöjjenek és szedjék le a villany órát, akkor a lehető legocsmányabb mozdulattal csapott elém egy formanyomtatványt, miszerint akkor töltsem ki, őt nem érdekli. Hát ekkor már én se voltam a saját vizeimbe, mert szerintem egy alkalmazottnak nem az a dolga, hogy megítélje mit akar a kliens. Hogy figyelmeztet erre vagy arra, azt megköszöntem volna, és továbbra is illedelmesen ragaszkodok az elképzelésemhez, de amikor idióta módon elkezdett hepciáskodni, nagyon felhúzott…

Természetesen a forma nyomtatványon IGENIS létezett a villanyóráról való lemondás lehetősége, csak ki kellett pipálni… Kitöltöttem az egészet, vissza adtam a korábban említett “kedves alkalmazottnak”, mire ő, ugyanazzal a lesz@rom mozdulattal csapta az asztalra az összes többi papír tetejére és nézett, hogy mégis mit akarok még ott, miért nem tűntem el… Mondtam neki, kell iktató szám, addig nem megyek el míg nem kapok.

Természetesen “mi nem szoktunk adni iktatószámot”, majd jön a válasz haza. Mondom: NEM. Iktató szám, vagy fogyasztóvédelem. Válasszon.  Fanyalogva kiküldött a másik irodába, hogy ott iktatják… Itt a hölgy már jóval normálisabb volt, elmondtam neki mit szeretnék: iktató szám, nem iktatunk. Neki is megmondtam, márpedig innen nem megyek el míg nem kapok. Nem első alkalom, hogy hetek után vállat megvonogatva ismét kell fizessek ezt vagy azt, mert “hozzájuk  (és ide be lehet tenni bármilyen hivatalt) semmi nem lett beadva”. 

Végül még egy kérvényt kellett írjak, mert az általam beadottat, a hivatalos forma nyomtatványt nem iktatják, mert ugye miért is tennék, azt beiktatták. Kb 2 hónap alatt oldották meg a problémát. Ekkor jött a 2 lej 7 bani.

Ugyanis egy számla érkezett a címemre. Fizetnivaló elmaradások. 2 lej 7 bani.

Rendben, persze ki fogom fizetni. De elgondoltam: 3 lap, 1 boríték, egy ember aki ezeket a borítékokat postázza, a postázás költsége, majd miután kifizetem ugye még egy cédula. És mindez 2 lej 7 baniért. Nem értem hol az üzlet benne. 

Természetesen értesültem a hőn szeretett vezetőségünk újabb üzleti húzásáról, csak hírből de bevallom így is bőven elég. Miszerint november elsejétől?, a dátumban nem vagyok biztos, minden autóra kötelező a téli gumi. Természetesen a fő cél a biztonságos közlekedés… mi is lehetne más??? Hogy valaki ebből a kötelező dologból szép summát tesz a zsebébe? Ó dehogy, ne legyünk már ilyen rosszmájúak. Hiszen ŐK csak kizárólag a javunkat akarják.

Érdekes… hogy más környező országokban tudtommal nem kötelező. Természetesen javasolt, de ott hallottak arról is, hogy az utakat lehet pucolni is. Érdekes, hogy Svédországban van ehhez hasonló törvény. Na de ott azért az időjárás kissé más mint itt. És természetesen az átlagemberke fizetése is más. Na de biztonság mindenek előtt!!

Azt a törvényt még megérteném, hogy keményen büntessék azokat akik jeges úton felelőtlenül közlekednek rece nélküli nyári gumikkal, emiatt balesetet okoznak és társai. DE 15 fokos melegben, novemberben téli gumikért büntetni a pornépet egyszerűen nevetséges és nagyon nagyon átlátszó. Lehet jönni magyarázni, hogy a népet csak így lehet rávenni a “jó dolgokra is”, csak fura mód ez az egész kísértetiesen hasonlít a kb 4 évvel ezelőtti “egészségügyi doboz” cirkuszra, illetve az előtte vagy utána bevetett tűzoltó felszerelés akcióra.

Mert… akkor az történt, hogy razziákat tartottak és hakra bakra büntettek boldog boldogtalant, akinek nem volt az egészségügyi minisztérium által lepecsételt, biztonsági marhasággal ellátott érvényes egészségügyi doboza. Szinte verekedtek az emberek, pult alatt lehetett csak beszerezni, mert a jó “CSAK” az volt aminek megvoltak ezek a pecsétei.  Érdekes módon, azóta se érdekelt senkit sem, rendőr állított meg és csak annyit kérdett, hogy van-e. Meg se nézte, hogy érvényes, pecsétes vagy éppen lejárt és pókhálós.

De végül is csak gratulálni tudok azoknak a gumit eladó üzletembereknek, akik kilobbyzták maguknak ezt a törvényt. És gratulálok mindazoknak akik továbbra is ilyen szépen vezetik a bárányokat. Végül is ők csinálják jól. Náluk a milliók.

Hát nem igazán kedvelem az efféle történelem alapú filmeket de ez nagyon megtetszett. A hétvégén filmnéző “versenyen” vettünk részt, azzal a kivétellel, hogy senki nem versenyzett igazán. Megnéztünk egy filmet, aztán még egyet majd egész reggelig filmet néztünk. Méghozzá a Spartacus nemtomhány részét.

Valamikor régen megadtam az email címemet. Igen, tudom, hogy én adtam meg, szóval legalább ők nem spammolnak. Ma érkezik azonban egy levélke, Cora – ünnepi ajánlatok. Na fene gondolom, miféle ünnep van október 20-án? Még nincs itt december, de elméletileg soha nem túl korai nekifogni a karácsonyi készletet reklámozni.

Azt hittem megtudom a levélből, hogy miféle ünnep van, de sehol semmit nem írt róla. Csak hogy csodálatos ajánlataik vannak, minden olcsóbb és az élet szép a Corában. Tiszta szerencse, hogy kívánós se vagyok, na meg messze is van, meg pénzem sincs úgy, mert máris rohannák megvenni a fél boltot, persze mind olyasmit amire amúgy sincs szükségem.

Az én számítógépem egy egyéniség. Be van állítva, hogy írjon magyar, román és angol billentyűzettel. A napokban azonban hiába akarok váltani a billentyűzetek között, nem megy. Nagy nehezen rájöttem, hogy a csoda tudja honnan, de van kínai, japán és koreai karakter készletem is a gépen! Na remek… persze mindez akkor derült, ki, amikor gyors karakterkészlet váltást akartam, megnyomogattam a “shortcut” billentyű kombinációt és elkezdett nekem mindenféle krikxkraxokat megjeleníteni a masina szép magyar ékezetes betűk helyett… Cifra magyar káromkodásokkal adtam a világ tudtára elégedetlenségemet, majd nekifogtam letörölni a számomra felesleges idegen nyelveket.

Tartott is három napig. Ma megint akarok írni valamit és tessék… japán meg kínai meg koreai nyelvezetek szépen visszaköltöztek a gépemre. Valami manó az oka, vagy a hóhér tudja, mert én biztos nem tettem őket vissza. Na de ma ismét letöröltem. Kíváncsi vagyok mikor jelennem megint meg.