FluidMoon

Határozottan szállás foglalás. Vannak az úgy nevezett “hostelek“, ahol kis kereséssel kutatással igen meglepő árakban lehet szállást foglalni. Na jó, nem öt csillagos szállodáról van szó, hanem közös szobák, emeletes ágyak meg az ördög tudja pontosan mi vár a látogatóra, de elméletileg van zuhany lehetőség meg fedél alatt hajthatja az ember a fejét nyugalomra.  Tavaly előtt merült fel először az, hogy autópálya díj helyett inkább hostelre költjük a pénzünket, de végül nem lett semmi az ügyből. Barcelonában akartunk egy napot ellötyögni. A terv az volt, hogy valamikor este eléggé elcsigázottan érkezünk meg, leparkoljuk a kocsit az InOut hostelnél, bemetrózunk a városba, ahol tovább jövünk megyünk végkimerülésig, majd vissza metróval a hostelhez, ahol alszunk egy adagot, másnap ismét város nézés következik, míg “elfogyasztjuk” a maradék 400 kilométernyit.

Sajnos ez nem jött össze, ugyanis nem sokkal az indulás előtt tudtuk meg, hogy az egész “programot” módosítani kell, hogy az ottani ismerőssel tudjunk találkozni, aki valami meló miatt két napon belül el kellett utazzon…

A spórlás lehetősége onnan ered, hogy autópályán haladva majdnem egy napot lehet spórolni az úttal, ellenben semmi látnivaló és semmi érdekes nincs, ráadásul a benzin is többe kerül. Ország úton haladva kicsit macerásabb kerülgetni a rettenetesen sok körforgalmat ellenben rejtett kincsekre bukkan az ember… Mint például Francia országban Orange… ahova bármikor szívesen “eltévednék” még egyszer. De hosszabb az út, majdnem 3 nap 2 sofőrrel.  Ellenben összevetve az egészet, ha valaki nem siet sehova, inkább válassza a hostelben való megpihenést az autópálya díjak ellenébe, sokkal de sokkal több látnivaló van az úton ebben a formában.

A Román Állami Vasutak (CFR) honlapját néztem meg. Valami indulásokra vonatkozó infót kerestem, angolul volt szükségem rá.  Ekkor vettem észre, hogy a CFR honlapja, az angol verzióban milyen “pontos és fontos” információkat tartalmaz… Avagy a “cod civil” román leírását, illetve linket ehhez az alaptörvényhez… Hát remek

Most nézegetem valami Brassói múzeum honlapját… Csakhogy én “turista szemmel nézem”. Mint idegen érdekelne, nem azért mert idegen vagyok, hanem ilyen célból van szükségem a linkre… Mit látok. Egy türhető honlap, ezzel azzal rajta… de kizárólag románul… “Okos” mondom magamban…  naaagyon okos. Mert olyan rettenetesen nagy ész kell ahhoz, hogy rájöjjél a turista legnagyobb valószínűséggel NEM TUD románul. Esetleg magyarul ha Magyarországról érkezik, netán németül ha Németországból,Ausztriából, Svájcból…. angolul, vagy spanyolul, japánul meg mindenféle zagyva nyelven karattyol…. de románul aligha. S akkor te, okos múzeum, ahelyett hogy még egy vagy két nyelven odabiggyesztenéd legalább a minimális infót, hogy miféle múzeum, mikor lehet látogatni mennyi a jegy, hol kérhet infót (igen, az idegegn nyelven) nem, te csak románul kitetted és büszke vagy magadra, hogy fasza legény vagy, hiszen van honlapod!!! Csak éppen azok akiket érdekelne az infó nem fogják tudni elolvasni…

Hihetetlen milyen szín különbség van 2 új személyi igazolvány között. Egyik tavalyi a másik az idén készült el. Mégis ég és föld, mintha nem egy és ugyanazon színekkel lenne nyomtatva, a fogása is más, egyszerűen különbözik a két alkotás. Minőségileg…

Mostanság többször volt valami kis dolgom a postán. Ez vezetett oda, hogy felfigyeltem egy igencsak érdekes jelenségre. Ezt nem egy postahivatalnál tapasztaltam, hanem többnél! Amikor belépek valamelyik posta székhelyére, egyszerűen az az érzésem keletkezik, hogy az időben léptem egy nagyot vissza. Mintha az utóbbi időben semmit sem változott volna. Úgy az alkalmazottak morcos viselkedése, mint a bútorzat, a koszos ablakok, az egész. Még nagyobb a hatás, amikor olyan postáról van szó, amely mellett egy modern patika áll, termopan ablakokkal, tisztasággal és teljesen korszerű felszereléssel. A Béketér környékén látható egy pont ilyen felállítás. Időutazás, nem egyéb.

Arról nem is beszélve, hogy egy számla kifizetése jó 20 percbe telik, ugyanis vagy a gép nem működik, vagy éppen ennyi időbe telik míg az összes redundáns adatot (ugyanazt) igencsak sokszor bepötyögik a gépbe. Majd kiderül, hogy a nyomtatót kétszer “hátba kell vágni míg nyomtatni fog, nyekeregve csikorogva, és amit nyomtat az alig látszik. Ezután még öt hat pecsét csattogása hallatszik, 2-3 nagy füzetbe bejegyzés ás máris mehet az ember dolga végeztével ahova akar.

U.I. Arról nem beszélve, hogy a több mint 10 napja kifizetett telefonszámla nem érkezik meg a telefonos céghez…

Tegnap még működött, ma már nem érvényes. Az orange számom megszűnt létezni, köszönhetően annak is, hogy már nagyon rég nem használtam semmire. Gondoltam megtartom még egy ideig, feltöltő kártyával. Csakhogy kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy hetente ellenőrizzem és észbe tartsam milyen dátumon fog lejárni, erre ma látom, hogy lejárt… A vicces, hogy 3 hónappal ezelőtt jött egy figyelmeztető SMS, hogy le fog járni. Biztos nehezükre esett volna egy utolsó figyelmeztetést küldeni, hogy hééé van még 24 órád és lejár a sim kártyád… Na mindegy, legyen ez a közös megegyezés: akkor nekem nincs több Orange számom, és nekik sem fogok fizetni azt az 5-10 eurót évente.

Azt hiszem papírbizniszbe érdemes belefogni. Mert  kezdek arra a következtetésre jutni, hogy mifelénk a papír kelendőbb mint a kenyér és azért erre fele jellemző a kenyér fogyasztás igencsak nagymértékben.

A sógorék gyerekének kellett kivegyünk egy FORMÁRA készített lábigazító cipő betétet. Még egyszer hangsúlyozom, kimondottan az ő lábára volt öntve. Tehát még a viccnek se volt alapja. Be is mentünk a cipő után, mondjuk a nevet, kész van, rendben minden, de itt a papír alá kell írni. ÉS oda kell írni mellé, hogy “átvettem a cipőbetétet”. Mikor ezen elcsodálkoztunk a pasi poénból elütötte, hogy hát mert ha nem írja oda, akkor az aláírást bárki hamisíthatja…  Csak valahogy nekem fura. Mert nem nehezebb egy aláírást hamisítani ha már azt vesszük, mint oda írni, hogy “átvettem”????? Szerintem ha hamisításról lenne szó, tök mindegy, hogy oda van írva vagy nincs, az már úgysem okozna gondot. Mert mondjuk megértem őket, hogy akarnak valami bizonyítékot, hogy átadták a terméket. Mivel előre volt kifizetve, a számla nem bizonyíték arra, hogy átadták. De az “átvettem” fogja őket megvédeni? Na de a vicces része, hogy még ha át is venné valaki, aki nem jogosult, mit kezd vele? Mit kezd egy olyan cipőbetéttel, amely egy egyedileg elgörbült lábacskára kell és jó? Hiába na, úgy tűnik egy szép nap majd eláraszt mindent a papír, aztán majd csak felébred valaki, hogy kicsit sok van elhasználva belőle.

Valenciában, reptéren igaz nem pont pont most, de nem olyan rég egy óra várakozásért a parkoló autó után kellett fizetni kb 1 eurót. Nem volt a parkolóban sánc, meg tankcsapda sem. Romániában, a reptéren a parkolóban kevesebb mint egy óra várakozás 14 lej avagy 3,26 eurónyi. És a parkolónak csak egyik része van feljavítva. Tényleg hogy lehet ez? Mármint nem azon csodálkozom, hogy itt mi mennyi, hanem azon, hogy OTT miért annyi?

Végül is akinek nem tetszik az menjen Valenciába a reptérre várakozni… hát nem??

Kezd bosszantó lenni. hogy állandóan csak az az érzésem, hogy nem értek semmit. Mert nem értem miért kellett az “autostrada Transilvania” feljáratait olyan kacskaringósan logikátlanra építeni.

Íme a gyalui feljárat:

a tordai fel le járat:

Egy mellék út keresztez egy autópályát ennek van igencsak egyszerű megoldása, nem kell ennyit kavarni a szart az utat.

A fene tudja… de tényleg. A tavaly amikor autóztunk a spanyoloszági Costa Blanca fele került utunkba néhány autópálya fel le járat. És meg kell mondanom, hogy se az osztrákok, se a spanyolok, se az olaszok de a franciák és a magyarok sem értenek egy dologhoz: ilyen kacifántos autópálya csatlakozások építéséhez. Valahogy arrafelé egyszerű fel le dolgok vannak. Minél egyszerűbb megoldások.

Majd idén megnézzük Madridot is… bár ott sem remélek találkozni ilyen cifra dolgokkal.

eltekintve attól, hogy itt 2 autópálya csatlakozik, ezek a süket spanyolok csak ilyen banális izére képesek…

Kacifántosnak kacifántos, de valahogy nem kering az ember kilométereket feleslegesen:

Ha sokat töröm a buta fejemet megértem miért volt fontos a villamos. De lehet, hogy mégsem értem, de mondjuk legyen ez más kérdés.  Hogy szállítani. Ok. Na jó legyen. Van egy nagyon nagyon nehéz vascucc, ami halad keresztül a városon szállít sok jómunkásembert dolgozni.  Ezt értem. Azt is értem, hogy olyan városokban, ahol a villamos külön saját bejáratú síneken megy, ott igencsak egy gyors közlekedő eszköz lehet. Mert nem zavarják a dugók, a kocsik és társai. Akkor is jó, ha részlegesen van megoldva a külön útvonal és itt ott megosztja az autókkal.

DE… bocsássa meg a világ, Kolozsváron nem értem mire jó a villamos. Azon kívül hogy az amúgy is rossz utakat még jobban rongálja, zajos, zörög és utálatos rajta utazni, semmire sem jó. Hogy “nem szennyezi a környezetet”? De igen, szennyezi… zaj szempontjából szennyezi. Ráadásul az elektromos áram sem “zöld energia”, tehát környezet szennyezés szempontjából csak a városban nem szennyezi a környezetet, de az energia előállítása valószínűleg máshol szennyezi rendesen. Na de legyen, elektromos, hogy a városban ne legyen nagy a szmog. De miért nem lehet trolibusz akkor?

A villamosnak ugyanúgy meg kell várnia minden jelzőlámpát, az a pár előny amit élvez nem igazán elegendő a létjogosultságához. Okosabbak lettek volna ha egy metrót építenek helyette. De főleg ahelyett, hogy most valami förtelmesen nagy összegért felújítsák…

De hát.. ha nem értem, nem értem, és mivel más azt hiszi, hogy érti de jó lesz új villamos… jó sok pénzért, kevés haszonnal. Ahogy szép kis hazánkban illik.