Nagyon rég nem vonatoztam. A minap beszélgettem egy barátommal, ő mondta, hogy kénytelen vonattal menni, mert a kocsija elromlott. Majd elmesélte, hogy menet egészen kényelmes “luxus” körülmények között utazott, 6 személyes “kompartimentbe” (fülkébe), tisztaság, emberi körülmények, visszafele azonban az ősrégi kommunista vonattal jött. itt kifejtettem neki, hogy az az igazi vonatozás :d tényleg annak volt egy különleges íze, szaga, érzése. Mindig maximálisan koszosnak éreztem magam egy vonatozás után. Mintha a bőröm alatt is koszos lettem volna. Persze ezután a tisztaság érzése is 2 x olyan értékes volt mint egy sima koszolódos napon… Végül megállapítottuk, hogy a két vonatban csak a zakatolás volt ami megeggyezett.

Megkívántam egy kis vonatozást De addig is itt van a “tudományos” megfejtése annak, hogy “Mitől zakatol a vonat?”

“Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk meg kell vizsgálnunk egy vonatot. Miből is áll, egy vonat?

Van egy mozdony, és van sok, vagy csak egy – kocsi. Namármost a mozdony ugyanúgy zakatol, mint a vagonok, így elég csak a vagonokat vizsgálnunk, a mozdonyt el is hagyhatjuk.

Ha megnézzük a kocsikat, akkor ugye zakatolás szempontjából, mindegyik egyforma, így elég, egy kocsit megnézni, a többit elhagyhatjuk.

De miből is áll egy vagon? Van egy felső (utas, vagy rakodó) rész, és van egy alsó rész, azaz az alváz. De a felső rész nem zakatol, így azt is elhagyhatjuk, elegendő az alsó részt vizsgálni.

Az alsó rész felépítését tekintve, áll egy alvázból, és kerekekből. Innen az alváz ugye megint nem zakatol, tehát azzal sem kell foglalkoznunk, elég megnézni a kerekeket.

Kerékből is van azonban egy vagon alatt általában 4 pár, tehát elegendő egyet vizsgálni, a többit elhagyhatjuk.

Egy pár kerék felépítését nézzük meg! áll magából a kerékből, és van a tengely. A tengely viszont nem zakatol, tehát elhagyható. Marad két darab kerék ami azonban teljesen egyforma, így az egyiket elhagyhatjuk.

A továbbiakhoz kell egy kis matematika, hiszen nézzük meg a kereket! KöR ALAKú!!

A kör területét, úgy számoljuk ki, hogy r négyzet szer pí. A képletből Pí=3.14, ami nem zakatol, tehát nem foglalkozunk vele tovább

Az r a sugár, ami mivel állandó megint csak nem zakatol.

Mi marad meg? HáT A NéGYZET!! és ahogy ez a négyzet billen egyik oldaláról a másikra, NA ATTóL zakatol a vonat kereke!”

forrás: http://www.kecskefeszek.hu/

“Hókuszpókusz, esetleg abrakadabra, és vagy történik valami, vagy sem! ”

A kétbalkezes varazsló

Az iskola megbetegíti a gyerekeket… egy cikk amelyet elolvastam és igencsak sok gondolatot ébresztett bennem. Úgy elképzelem, hogy mennyivel jóbb a gyerekkor szempontjából például egy falusi iskolában eltölteni az első osztályokat, és annak igenis az kéne a célja legyen: az a lurkó tanuljon meg írni, olvasni, számolni és ezen kívül olyan dolgokat amelyeket kreativan lehet neki tanítani. Rajzoljon, énekeljen, tornaórája legyen “tengernyi” cicázzon az udvaron, másszon fára… Persze ez csak egy elméleti gondolat sor

Na de itt a cikk …

“Vekerdy Tamás szerint a mai magyar iskolát az épülettől az írástanításig gyerek nélkül találták ki. Ha a diák túl jól alkalmazkodik elvárásaihoz, megbetegedhet. Nincs értelme a rohanásnak, a tananyag bebiflázásának, mert annak jórészét úgyis elfelejtjük. Persze vannak azért jó példák, gyermekközpontú iskolák is Magyarországon.
Az ismert pszichológus, oktatáskutató szerint a mai magyar iskola számos dolgot nem tud a gyerekekről, s nem is kíváncsi rájuk. Vekerdy Tamás úgy véli, amit régebben a tanítónők ösztönösen tudtak a kisdiákokról, már elfelejtettük, amit pedig a tudomány ma már egzaktan tud a gyerekről, még nem jutott el az iskolákba. Így egy sor olyan dolog történik a nevelés-oktatás során, amely nem veszi figyelembe a gyerekek testi-lelki fejlettségét.

A Pedagógiai Alternatívák Központjának vezetője egyik könyvének azt a címet adta: „Az iskola betegít”.

Hogyan betegít az iskola? Mondana erre példákat?

Kedvenc példám az írástanítás. Amikor a régi tanító néni írni tanította a gyerekeket, azt mondta: „Kisfiam menj haza, kérj édesanyádtól újságpapírt, terítsd ki a konyhakőre, és a legvastagabb postaironnal kerekíts rajta!” Így kezdődött az írástanítás. Mára elfelejtettük a nagy papírokat, a palatáblát, és még az elemi iskolások füzeteinek sorközét is összenyomtuk és belehúztunk még két sort, mint a gyorsírófüzetbe. A gyerekek kezébe tűhegyes HB-s ceruzát adtunk, ezzel kell beraknia a kis kampóit arra a hihetetlenül pici helyre. (Vigyázva arra, hogy meg ne nőjön az a kampó a sor vége felé!) Évekkel ezelőtt a kéz funkcionális anatómiájával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a régi tanító néninek volt igaza. A kisgyerek kézfeje nincs kész a háromujjas ceruzafogásra. (Egy friss magyar vizsgálat szerint a hatodik életévét betöltött gyerekek 93 százalékának, a hétévesek 83 százalékának nincs kész a keze erre.) Mégis sok helyen az iskola kiadja a jelszót: „Karácsonyra ír-olvas a gyerek!” Márpedig, ha ezt erőltetjük, görcsös lesz az írásuk, és megnehezíti a biztos íráskészségük kialakulását.

Vagy egy másik példa. A gyereknek azért „nagy a feje”, mert kifejlett felnőtt agyveleje van. Tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű agyat. Ez csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és üvöltözik a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert ott sár van. Csak csendben, párosával lehet sétálni a példátlanul szűk folyosón. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van az iskolában.

A lányok jobban alkalmazkodnak

Miért a kisfiúkat szokták „rosszabbnak”, elevenebbnek mondani a tanítók? A lányok jobban alkalmazkodnak az iskolához?

Valóban mondják, hogy a kislányok aranyosak, kedvesek, jók, öröm velük dolgozni. A fiúk ostobák, agresszívek, gonoszak, kínszenvedés velük együtt lenni. Nemes Lívia és munkatársai ugyanakkor kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus – fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, hasmenéssel járó – megbetegedés. (Pedig tudjuk, hogy az iskola hatásai nélkül a fiúk mindig betegebbek, mint a lányok. Már születéskor kicsit több fiú hal meg, aztán is mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is élnek.)

Ha jobban alkalmazkodnak az iskolához, felveszik annak „ritmusát”, akkor mi az oka ennek?

A lányok látszólag valóban jobban alkalmazkodnak az iskolához. Jók, szorgalmasak. A baj épp az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket. Nem gyerekre szabott az egész iskola sem módszerében, sem felépítésében, sem időbeosztásában. Mi az például hogy 45 perces óra? Ilyen nincs. A kisgyerek 6-12 percig tud figyelni, és ez az idő lassan nő. (A zseniális tanító esetleg váltogatja az órai foglalkozásokat.) Ha viszont mesélek nekik, és utána esetleg el is játszhatjuk közösen a mesét, akkor már bent vagyunk 75 perce a teremben, és még pisilni sem ment ki senki. S ezeket lehetne sorolni a végtelenségig. A magyar iskola az épülettől az írástanításig gyerek nélkül van kitalálva.

Felejtésnek tanulunk

Ez az oka Ön szerint a nemzetközi mérésekben a magyar diákok aggasztó teljesítményének is?

A svéd érettségizettek sokkal jobbak értő olvasásban, mint a magyar diplomások. Hogy lehet ez? Egy viszonylag friss vizsgálat szerint Norvégiában és Svédországban a negyedikes gyerekek a nemzetközi átlag alatt vannak ebben, a magyarok és a csehek felette. Eltelik néhány év, és 15 évesen a norvégok és a svédek már magasan az átlag felett teljesítenek, a magyarok és csehek pedig mélyen alatta. Az előbbi országokban ugyanis tudják, hogy az olvasás kulturális alapkészség.

Készséget pedig nem lehet gyorsan kifejleszteni, csak lassan, visszatérően, sokszor, de egyszerre csak keveset gyakorolva. Ráadásul ezekben az államokban nem hagyják abba az olvasástanítást. Hatodikban, nyolcadikban történelem és biológia és más órán is gyakoroltatják a tanárok, ha kell, az olvasást. Ott nem az adott tananyag felejtésre történő pillanatnyi bebiflázása a lényeg, hanem a készségek kialakítása és stabilizálása.

Erre azt mondják a tanárok, hogy nincs idő olvasást gyakoroltatni az órákon, mert le kell adni a tananyagot, különben nem fejezik be év végéig…

Nem kell haladni a tananyaggal! Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tanult anyag 75 százalékát az eminens is garantáltan elfelejti. Sőt, újabb vizsgálatokból tudjuk, hogy a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban megtanult anyag 9 százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják a mindennapi életben. 91 százalékot tehát feleslegesen tanultak meg! Ki tudja megmondani pontosan – ha nem használja a mindennapjaiban – hogy mi az a kovalens kötés, kotangens függvény vagy citromsavciklus?”

Forrás : http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic.php?p=29364#29364

Gyerekkorom egyik meséje Csipike. Ebben szerepel Rettenetes Réz Úr.

Két részre emlékszem, az egyik a Csipike, a gonosz törpe a másik pedig Csipike és Kukucsi. Erre kiderül, hogy még van

De olvasható az egész az interweben

Csipike

De jó!