Furcsa parkolás
Hmm… nehezen lehet parkoló helyet kapni Kolozsváron, de azért ritka aki ilyen merész parkolást választ…
Hmm… nehezen lehet parkoló helyet kapni Kolozsváron, de azért ritka aki ilyen merész parkolást választ…
állítom, hogy ez már művészet
persze, nevezhetjük modernnek, absztraktnak, teljesen mindegy amíg mindenki egyet ért velem, hogy ez művészet. Főleg azért mert senki sem érti. És ha senki nem érti akkor mi is lehet más mint művészet??? Ja, lehet nevezni “kicsi kínai turista fotózik”-nak is, de attól ígérem mélységesen megsértődök!!! Szóval jobb ilyenekkel nem kezdeni.
Aki meg nem érzi az iróniát az hát vegye tudomásul, hogy ott van..
hja.. én és a művészet
DE mint látható, nem hagyom magam, és addig addig harcolok, amíg valaki csak elhiszi hogy ez már az
Hiaba na ha iszok egy ket sort, reggel fura orakban ebredek meg. Ma 4.37 perckor. Forogtam kettot, vissza szerettem volna aludni, de nem ment. Sebaj, ami nem megy nem kell eroltetni alapon fogtam a fotogepet, lecammongtam a kocsiig, eloszedtem a haromlabat es elentem csillagokat fotozni. Valahol nem volt “kedvem” (batorsagom) elmenni jol hatra a kertbe, ott megfeleloek lettek volna a fenyviszonyok, de az udvaron is kaptam sotetebb pontot. Oke, nekifogok nagyban alvanyt kibontani, fotozni stb… mikor egyszer valami akarmi megszolal es valami hatborzongato hangokat hallat… OKEEEE remek, meg eroltettem vagy 4-5 fotot, majd elmentem fenyt fotozni… autok lampajat de ugy hogy csikot hagyjanak… legalabb a kocsi mellett voltam
Mintha az megvedene. Na igen… hogy is mondjak? Aki fel a viztol, ne egyen halat…
Na … elnezest az ekezetmentessegert, nem a sajat gepemrol irok es itt nincsenek ekezetes betuk
László Csaba fotókiállítása az elmúlt 40 év kolozsvári változásokról
Hát ezt mintha egyenesen nekem gyűjtötték volna össze! Jó lesz megnézegetnem az összes képet és levonnom a megfelelő tanulságokat! Na rég nem röhögtem ekkorát. Azt hiszem leginkább magamon
kiemelek néhány alapvetően fontosat
és a kedvencem:
Fotó téma, ugye ami lenni akart valamikor ez a blog is de nem lett. Persze közben nem állok le, fotózok ezerrel, jobban mondva ezrivel, csak épp a minőség maradt a kicsi kínai turisták színvonalán. Nem baj, nem baj. Még mindig hiszem, hogy egyszer csak úgy véletlenül kiderül, hogy a sok kattintgatásból sikerült megtanulnom fotózni. Mert azt mondják gyakorlat teszi a mestert.
Nekifogtam olvasni a Rule of thirds-ről majd a Depth of field-be is belenéztem. Egyiket se tanulmányoztam úgy igazándiból, mert rettenetesen elálmosodtam. Majd legközelebb
A kolozsvári “kakasos templom”…
