FluidMoon

Szombaton volt megint egy már szinte viccesnek ható jelenet… A Transilvania bank Gyalui fiókjába mentem be valami alap műveletet lebonyolítani. Western Union rendszeren keresztül küldött pénzt kellett volna felvennem. Első meglepetésem az volt, hogy a bankba akkora sor, hogy az ajtót éri. Ez még nem lett volna nagy tragédia, hiszen az emberek nagy része csak ezt azt fizet, elméletileg hamar kéne menjen.

Hát nem…

Mert oda álltam a “papíros részleghez”, ahol mindenféle cédulákat kitöltenek és elmondtam mi járatban vagyok, mi kéne és vártam. Tíz percet. Ez alatt az idő alatt a nagyon tudálékosan elkezdte nézni a papírt amit átnyújtottam neki, és úgy tett mint akinek lila gőze sincs arról, hogy mit kéne csináljon, sőt még inkább úgy tűnt, hogy olvasni se tud. Eközben néztem, hogy még 5 ember betuszkolta magát a sorba, az ajtót alig lehetett becsukni.  A kasszánál még az a hölgy várta a sorát aki már ott állt topogva amikor megérkeztem, vagyis jó tíz perc alatt SENKI nem hagyta el a bankfiókot, hanem csak gyűltek. Természetesen a tömegre való tekintettel csak 1 ablak dolgozott, a másik zárva.

Kb itt volt az a pont, amikor meguntam a várakozást, majd megkérdeztem a hölgyet, ha már belekezdett az átutalás elkezdésébe vagy sem, mert ha megállítható a folyamat én biza mennék… Meglepődött. Sőt kétszer kellett elmondjam, hogy tényleg, nem akarom már kivenni a pénzt… mert csak a sorra nézve több mint fél órát jelentett volna. Úgyhogy tovább kocsikáztunk, a következő bankba meg össz vissz 5 perc alatt kivettük a pénzt.

Amit nem értek… ez nem egy olyan extrém bonyolult dolog, amit tíz percet kéne bámulni a monitort teljesen összezavart képpel… banális átutalás. Mégis ebben a bankban többször megtapasztaltam, hogy fogalmuk sincs mit kell csinálni. Nem csak ebben a fiókban, hanem a központban is. Ott egyetlen egy alkalmazott tudta mi a teendője, a többi max takarítónőnek lett volna jó…

Így esett, hogy legközelebb már be se megyek ebbe a bankba, mert minek? Elvégre van más, ahol semmi perc alatt megoldják a helyzetet. A személyes negatív banktoplistámban a BCR után, a Transilvania rögtön a második helyet foglalja el.

Na… az ember tervez, aztán természetesen másképp alakulnak a dolgok. Jelen esetben nem tervezett okok miatt a feketetóra való kiruccanásunk elmarad … holnap legalábbis nem fog semmiképpen se összejönni, egyelőre ebben a korai órában úgy néz ki nem… Na ez van… brühühühühü

Természetesen miért is lenne minden rendben, ha egyszer lehet valami össze vissza… Csak azt nem tudom, hogy mégis miért nem vésem már be a fejembe, hogy egy idióta ország lakosa vagyok. Hogy pechemre ide születtem… és hogy igyekezzek elmenni innen, de minél hamarabb. Jó messzire ha lehet. Lehet, hogy ott se lesz jobb, de azt legalább én választottam és nem “adott”.

Helyszín jelenleg Nagykapus. Vezetik be a vezetékes vizet. Mert 2010-et írunk és elérkezett ide is a víz. Eddig volt valami szerelés, most az egész utcában új csöveket raktak. Meg mindenkinek vízórát.

És akkor jönnek az igazi, eredeti román fogások: a vízórák minimum 10 éves “vadonat új” szerkentyűk. Jó az falura címmel. Jó az a sok baromnak, meg ugye 99%, a pénzt újra kapták. Ezek meg a festéktől megkopott vacakok. DE jó az ezeknek a barmoknak alapon szépen felszerelik.
Jó, legyen vízóra, az hogy rozsdás már kit is érdekel, elvégre az embernek vasra is van szüksége, majd kimosódik a csőből. Kezdődik azzal, hogy több mint egy hete víz nélkül hagyták az egész utcát. Mert minek is víz, kell az a csodának. Majd eljönnek ide az utcába, felszerelnek minden házhoz ilyen ütött kopott új órákat, majd valami alkatrész hiány miatt, “ide jövünk holnap” címen elhúznak a francba.

És a holnap eljön, ellenben a vízszerelők nem.

Mintha éreztem volna, hogy így lesz, és tegnap kellett volna erősködni, hogy de igenis szereljék fel legalább a vízórát és nem rájuk bízni az egészet… most a búbánat tudja mikor fog eszükbe jutni, hogy itt hagytak víz nélkül…

És ha az ember ilyenkor maga intézkedik, akkor ugye ő a rossz… mert a kurva életbe, azt a csővet be lehet kötni szépen vízóra nélkül is, majd jöjjenek olvassák le mit fogyasztottunk, mert nem lesz mit.

Románia… egy ország ami kár, hogy lakott. Remélem nem sokáig leszek lakója… az ország maga GARANTÁLTAN nem fog hiányozni és akár Alaszkába is mehetnék, vagy Indiába, Bangladesbe vagy a világ végére, valószínűleg jobban járnék.

A hab a tortán, ugye, hogy 3.30 perckor nagy nehezen az “Apele Romane” nyomára bukkanok, egy telefonszámot találok és hívom őket. Természetesen NINCS a neten lehetőség arra, hogy megtudjam a telefonszámot a “sürgősségeknek”, egyetlen telefonszám van csupán, meg egy fax szám, amit persze ebben az órában már senki nem vesz fel, második hívásra meg a fax válaszol. Elvégre.. nah mindegy.

calisthenics workout

Naponta látok egy egy rendőrt szabálytalankodni az autóval. Az, hogy nincsenek szolgálatban, és dupla vonalon megfordulnak, ahol csak akarnak, az nem baj, az, hogy telefonálnak menet közben, az se baj ugyebár, mert ők rendőrök, rájuk nem vonatkozik a “hands free”… Hogy türelmetlenebbek az átlag idegbajos bukarestinél is… és nemcsak, hogy dudál abban a percben amikor SÁRGÁRA váltott a stop, hogy menjen már.. hanem a rendőr hangoskodóját is használja… És akkor azt mondjuk, hogy azért megy szarul az ország, mert olyanok a vezetők amilyenek??? Nos be kell látni, hogy ez az ország egészen a tövétől büdös és rothadt már…

Arról nem is beszélek, hogy a rendőröknek szabad illegálisan parkolni a személygépkocsijukat… mert ők ugye rendőrök.

Pórul.

Történt ugyanis, hogy miután kilábaltam a heveny allergia tüneteimből és határozottan és célra törően szoktattam magam vissza a tejtermékekre, elkezdett reszelni a torkom, majd egyik napról a másikra valami akármi rátelepedett a torkomra, és nem akar onnan távozni. Krákogás köhögés az életem az utóbbi időben és néha néha megfűszerezve egy kis fulladozással. Persze a fulladozás sem “reális”, mert még messze nem fogok megfulladni, de olyan reflexeket vált ki belőlem, hogy ihaj… Nem kívánom senkinek azt az ébredést mert nagyon kellemetlen.

S akkor miután elfogyasztottam egy fél patika szirupot és társait és makacsul csak nem mentem orvoshoz, mert “biza én jobban tudom”, na meg nem szeretek orvoshoz menni, kaptam a patikába valami pirulát, ami ezt a gonosz váladékot fel kéne oldja, hogy távozzon már a csodába…

Szedegettem a pirulákat és érezhetően javult az állapotom. “viagrának” becézem a cuccot, mivel szép kék kapszulák ezek. Ma mikor épp az esti “viagramat” szedtem be egyszer csak valami nagyon fura, citromsóra emlékeztető íz kezdett el terjengeni a számba! Mi a fene mi a csoda, rohantam a vízhez… miután lemostam a kellemetlenséget a nyelvemről jöttem rá, hogy tulajdonképpen a félhomályban ahogyan szedtem ki a kapszulát a dobozából, az biza szétnyílt és egyenesen a tartalmát öntöttem a nyelvemre

Na… így jártam.

Tegnap elindultunk a Monostor fele, egy barátunkat meglátogatni. Ha már arra jártunk, beszaladtunk a Kauflandba, venni egy két apróságot. Befele menet egy termetes asszony állt, papírokkal a kezébe, és kéregetett valami betegnek természetesen. Mellette egy félszemű illető állt. (A cím meg véletlen sikerült pont ilyenre, mert a szemtelenségük nem fizikai értelemben értendő. )

Befele menet megkérdi, ha nem akarok segíteni rajta, mire válaszoltam, hogy nem. Ezzel el is felejtettem volna az ügyet, mert ha ők így próbálnak összeszedni pénzt és sikerül is nekik, hát akkor legyen jó nekik. Annyit tudok, hogy valami kőkemény szívem lehet, mert nagyon ritka esetben adományoztam ilyen utcai koldusoknak, nem tartom az én felelősségemnek megoldani az ő gondjukat, így nem hat meg a kéregetésük sem. Meg aztán az esetek nagy része hamis, jobban él mint én…

Mikor jövök kifele, gondolom még emlékezhetett rám, mivel nem időztünk sokat, szemtelenül elém áll, hogy NA AKKOR MOST segítek neki? Mondom NEM. Mert az ilyen már idegesít.

Persze megnézett gyülölködő szemekkel, de ezzel ugye nem fog meghatni. Az ember aki mellette állt, aki betegnek nézett ki, az csak álldogált alázatosan, de a fehérnép aki koldult az már a pofokat kérte szinte.

Jó, megállok a bolt előtt, várom míg a kedves párom visszament egy üveg sört venni, és közben bámészkodok. Jobbra balra, fel le, néha koldusékra, néha a bevásárló szekereket néztem, amolyan bámultam ki a fejemből módra kapcsoltam.. mire egyszer csak véletlen rájuk néztem és a kolduló nő felháborodva kezdett nekem pattogni, hogy mit nézem őket…

Na igen… biztos valami bűzlött körülötte és nem volt teljesen “legitim” a koldulása. Ja és tíz perc alatt egy ember adott nekik 5 lejt. Tíz “áldozatot” szedjen magának és máris ott van a napi 50 lej. Az a hónap minden napjára számolva havi 1500 lej. Naná, hogy megéri koldulni…