Kedves barátnőmet látogattam meg ma. Elintéztük a “nagyok dolgait” hamar, majd megérkezett a kisherceg Matykó
. Na jó, persze azonnal nekifogtunk játszani a kockákkal, tettük vettük egészen addig amíg meg nem találtuk a szappanbuborék fúvó divájszot! mert amikor az meglett utána szétpancsoltunk a nappalit a szappanbuborékokkal. Matykó pajtás kimondottan élvezte, nekem meg amúgy sincs néha több eszem, oszt persze én is. Végül kitaláltam nagy okosan, hogy fújjunk nagyobb szappanbuborékot… méghozzá mosogató szerből, mert az az igazi.(fejétfalbaverős szmájli)
Hülye hülye hülye. Én. Mondtam… ne bízzátok rám a csemetéket mert valami baklövést elkövetünk!
Szóval sipirc ki a konyhába, elő egy papírt, összetekerni (mert úgy az igazi a szappanbuborék fúvás!!!) és elő a mosogató szert. Nem volt semmi baj! Ment mint a karikacsapás a szebbnél szebb szappanbuborékok (történetesen purbuborékok) fúvógátasa. Hamarosan kiderült, hogy mini korcsolyapályát csináltunk a konyhából, Matykó csak úgy tudott lábon állni ha fogták, mert másképp Bambi módra csúsztak el a lábacskái jobbra balra. És még mindig nem volt semmi vészes!!! Hihetetlenül élvezte ezt az újfajta hülyéskedést
De egyszer csak megtörtént a baj
ugyanis megpiszkálta a szemét a kis kezével, ami persze, hogy mosogatószeres volt!
Hú de visított
Hirtelen azt se tudtam hova bújjak. Mert ekkor esett le csak a tantusz, hogy héééé marha… kisgyerek, mosogatószer nem a legjobb párosítás… bár azért láttam már olyan reklámot, hogy abba tették a gyereket megfürödni
végül is mentegethetem magam ezzel
Szerencsére a “tragédia” nem tartott soká, anyja apja jól megcsutakolta a visító csemetét és miután megtörölgették mintha a szél fújta volna el sírás rívás abba maradt máris rohanhattunk a szobába kockázni tovább… Azért csodálatos ahogyan egyik pillanatban még világvége módon sírnak majd még a könnyűk sincs felszáradva és máris tiszta szívből kacagnak …
Indulás előtt kárpótlásul engedtem, hogy “kipróbálja” a biciglimet (heves bűntudatomat valamivel le kellett vezessem én is)
Na nem is csodálom, hogy tetszett neki a szép kék fiúbiciklim, van ám ízlése a fiúnak
Gyanítjuk, hogy tortakészítési találkozásunkra emlékszik a gyerek… ugyanis n+1x elmondotta volt, hogy TOTA (torta)… pedig torta nem volt most