Már nem emlékszem, hol, mikor és hogyan bukkantam erre az együttesre. Egyszer csak ott volt az album a gépemen, aztán “beköltözött” a kocsiba is egy CD-re és most van.
Tegnap kipróbáltam ismét az autópályánkat, ezt a mérnöki remekművet, ezt az 5 év alatt megépÃtett 40 kilométernyi “jó, hogy ez is van” valamit. Na nem azért mert most ennyire vágytam rá, egyszerűen közelebb volt ott menni. Nem szeretem mittudom én mennyire, mert mind szinte minden autópálya dög unalmas. Ellenben az autópályán való utazgatás egyik elÅ‘nye, az, hogy automata pilótára lehet állÃtani magunkat és dúdolni a zenét.
Ez történt tegnap. És a Blind Pilots nekem nagyon bejön, hogy kocsikázás közben hallgassam és csak menjek és menjek.
És közben találtam egy érdekes cikket a Blind Pilotsról. 
Hja ők bicajoznak, na ám legyen, én kocsikázok és hallgatom a zenét
Jah… megy a drága jó öreg masinám…
