Mióta meghuzigálták a vonalakat nem voltam a központban, pedig elméletileg ahol lakom az is központnak számít. Azonban a bickli utakkal nekem elég fura a viszonyom… nem szeretem használni őket. Biciklizni szeretek, nincs azzal baj, de követni a bicikli utat olyan mintha korlátok közé lennék zárva.
Valahol a nagy harc a bicikli utakért oda vezet hogy a biciklisek korlátozzák saját magukat. A végén persze azért fognak büntetni mert nem a csíkon belül halad az ember… Rémes ez a világ. Ja, hogy veszélyes biciklizni… Miért a csodáért nem értik meg már az emberek, hogy nem biciklizni veszélyes hanem élni!!! Tele van kockázatokkal és igencsak érvényes az a szabály, hogy aki bírja marja. És most hiába is jön bárki, hogy nem ezt fogom mondani amikor én nem bírom. De ugyanezt fogom mondani. Ha béna vagyok, ha nem vagyok verseny képes, ha kiesek akkor az az én bajom. Nem bírtam, lenyelem. Nem azt mondtam, hogy jólesik… mert nem esik jól. De ez is része az életnek.
Na de visszatérve a bicikli utakra… ideiglenesen meg vannak rajzolva. Rendben van, én úgyse fogok rajtuk menni, csak ha épp utamba esik, amúgy meg ha szükségem van biciklivel jönni menni továbbra is úgyaúgy fogok haladni mint eddig… például a troli útvonalán, fel a járdára, le a járdáról, gyalogos stoppon át. Igen, tudom én vagyok a kocsisok egyik réme… szerencséjükre ritkábban bicajozom mostanában. Ellenben azt is észrevettem, hogy a kocsisok nagyon ritkán próbálnak lenyomni az útról. Azt hiszem észrevették, hogy nem normálissal van dolguk 
És inkább nem hülyéskednek, még elütnek és az nekik is nagy gáz….
Itt van azonban egy fotó galéria, arról, hogy mennyire tisztelik a soförök a bicikli utakat … hát kevésbé…
