Minden. Azt hiszem tényleg minden belém fagyott ma. De főleg a hétfői hangulat, a duzzogás, a morcosság. Úgy belém fagyott, hogy haza fele menet elfelejtettem minden gondom bajom. Egyetlen dolog ami érdekelt, hogy minél hamarabb hazaérjek, hogy tegyem egyik lábamat a másik elé, gyorsan, gyorsan, és menjek be szépen a melegbe. Kellemetlen ilyen időben “homeless”-nek lenni…
Rég nem fáztam ennyit és ennyire 
És még most se bírok kiengedni, pedig már 2 órája vagyok a lakásban, ahol megy a melegítés ezerrel. Néha csak végigfut valami hideg áramlat rajtam és beleborzongok.
Elmentem ma a Hajnal negyedbe… központból. Gyalog. Majd onnan vissza a központba, egész a BCR-ig. részletet fizetni, majd internetet fizetni, majd megint haza.
[...] Ma egész nap jöttem mentem. Reggel korán kezdtem ezt a hidegben igencsak álldatlan tevékenységet és gondolom, hogy a “hidegre való tekintettel” nem énekelni kezdtem, hanem megcsúsztam a jégen és dobtam egy… majdnem hátast. Na semmi bajom se lett, csak a nyakam véres ahogy mondani szokás, ma ahelyett, hogy dolgoztam volna, elautókáztam az autópályán Tordáig, majd onnan meglátogattam Aranyosgyérest, majd onnan ismét kimentem falura, felnyaláboltam a kutyámat, hazajöttem, lepakoltam, mindent, az ebet is, felcuccoltam ismét és gyalogosan nekiálltam bejárni a város egyik felét. Odafagytam. [...]