Mostanság többször volt valami kis dolgom a postán. Ez vezetett oda, hogy felfigyeltem egy igencsak Ă©rdekes jelensĂ©gre. Ezt nem egy postahivatalnál tapasztaltam, hanem többnĂ©l! Amikor belĂ©pek valamelyik posta szĂ©khelyĂ©re, egyszerűen az az Ă©rzĂ©sem keletkezik, hogy az idĹ‘ben lĂ©ptem egy nagyot vissza. Mintha az utĂłbbi idĹ‘ben semmit sem változott volna. Ăšgy az alkalmazottak morcos viselkedĂ©se, mint a bĂştorzat, a koszos ablakok, az egĂ©sz. MĂ©g nagyobb a hatás, amikor olyan postárĂłl van szĂł, amely mellett egy modern patika áll, termopan ablakokkal, tisztasággal Ă©s teljesen korszerű felszerelĂ©ssel. A BĂ©ketĂ©r környĂ©kĂ©n láthatĂł egy pont ilyen felállĂtás. IdĹ‘utazás, nem egyĂ©b.
ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy egy számla kifizetĂ©se jĂł 20 percbe telik, ugyanis vagy a gĂ©p nem működik, vagy Ă©ppen ennyi idĹ‘be telik mĂg az összes redundáns adatot (ugyanazt) igencsak sokszor bepötyögik a gĂ©pbe. Majd kiderĂĽl, hogy a nyomtatĂłt kĂ©tszer “hátba kell vágni mĂg nyomtatni fog, nyekeregve csikorogva, Ă©s amit nyomtat az alig látszik. Ezután mĂ©g öt hat pecsĂ©t csattogása hallatszik, 2-3 nagy fĂĽzetbe bejegyzĂ©s ás máris mehet az ember dolga vĂ©geztĂ©vel ahova akar.
U.I. ArrĂłl nem beszĂ©lve, hogy a több mint 10 napja kifizetett telefonszámla nem Ă©rkezik meg a telefonos cĂ©ghez…