FluidMoon

Pár nap múlva az Orange bérletem megszűnik. Ideig óráig még érvényes lesz a szám, aztán hogy mi lesz vele nem tudom. Van Vodafonom és azt fogom használni. Ha megkerül ugye. Mert szépen ügyesen kicseréltem a kártyát az egyik telefonban, mert csak ez volt feltöltve, és kellett föltétlen beszélnem, és elveszett közben a Vodafone kártya. Hogy hol van és merre azt az ördög se tudja.

A Sonisphere koncert alkalmából eltöltött 3 bukaresti nap felejthetetlen élményeket nyújtott.

Már az egész sor furcsaság  arrafele menet, az autópályának becézett 2×2 sávos út körül kezdÅ‘dött.  Nem egy, hanem sok és nem kicsi hanem hatalmas gödör volt az autópálya közepén. Olyan, hogy ha az ember a megengedett 130-al belehajt, tutti kerék kitörés, de legalább gumidefekt a vége.  Tovább folytatódott az autópályán ácsingózó autóstopposokkal, de nem az elején, hanem az útszakasz közepén valahol.  Azon, hogy a kerítés csak szórványban fellelhetÅ‘, már nem is csodálkoztunk, és ugye “normális” volt az autópályán elütött kutyák jelensége is.

Megérkezés után már feltűnt a “ki erÅ‘sebb az gyÅ‘z” típusú vezetés, meg a hatalmas útkeresztezÅ‘dések, ahol mindenki arra megy amerre akar vagy tud. Persze senki be nem engedne, csak ha bepofátlankodod magad és pimasz vagy, ellenben  fék helyett inkább dudálnak. Igazi dzsungel törvényei uralkodnak, és komolyan mondom úgy pár hónapra elmennék szívesen egy kis “mezei sofÅ‘r pofátlanságot” tanulni, mert biztos sehol a világon nem lenne többet nehézségem. Még Indiában is könnyű dolgom lenne, egy kis bukaresti gyakorlat után.

Ezután még láttunk utcai árusokat, amelyek a stoppnál várták a klienseiket és a portékájuk között fellelhető volt hatalmas öngyújtó, fejre szerelhető esernyő és rózsaszín talpú sportcipő is.

Tovább haladva egy kutyát láttunk leszállni a villamosról, teljesen egyedül, kóbor kutya lévén, de úgy jött ment ott mint aki régi “kliens” és nagyon ismeri a járást. A taxisok elÅ‘szeretettel használják a villamos vonalat, hogy gyorsabban haladjanak.

Még ami furcsaság volt a bukarestiek által kenyérnek csúfolt vézna veknik, de mondjuk ez nem lepett meg, mert valaki mesélte hogy náluk ezt nevezik kenyérnek.

A másik dolog ami feltűnt az a rengeteg tömbház a főútvonalak mentén. Valami sétálóutcákba is elkavartunk vasárnap este egy sör erejére és itt rémesen öregnek éreztem magam a koktélt szopogató tizenévesek láttán. A 13-15 éves lánykák, valahogy nagyon fonákok voltak ahogyan próbáltak idősebbnek látszani meg előszedni minden kényeskedésüket amivel rendelkeznek és persze a papa pénzén alkohol mentes koktélokat nyalogatni este 11 órakor.

A sétáló utcának egyszer meg hirtelen vége, amúgy se szó se beszéd, itt van kövezet fél méterrel tovább nincs és csak üres egyre rosszabb állapotban levő házak vannak. Olyan mintha Stargate-n keresztül léptünk volna át egy másodperc alatt egy másik világba.

A “Casa Poporului”-ban azonban csalódtam Mindenki mondta, hogy ilyen hatalmas, olyan hatalmas, persze hatalmas de valahol nagyobbra számítottam és most csalódott vagyok a volt pártvezetÅ‘nkben, hogy csak ekkora “kis” viskót volt képes építeni. Mentségére legyen mondva csak az elÅ‘tte levÅ‘ parkolóból tudtam megnézni, nem lehetett közelebb menni lévén 12 óra elmúlva már.