Mint osztani az észt.
Egyik cikkben azt tárgyalják, hogy jééé Angelina Jolie fiút akar “fabrikálni” a lányából mert fiúsan öltözteti , a másikban Tom Cruise feleségét ócsárolják, hogy túl lányosan öltözteti a gyerekét…
Uff… vajon minek olvasok ilyen marhaságokat amúgy? Jó kérdés …
Tudom, hogy ez senkit nem érdekel, meg amúgy is öltözzek fel, és télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van soha sincs jó idő mindig esik az eső után köpönyeg.
Fölöttébb fura volt az éjszaka. Na nem…neeeeeem ne tessék semmi perverzre gondolni, és az ufók se vittek el sehova…Történt az, hogy nagyon keményen dolgoztam az iccaka, minden rendben volt olyan 2-2.30 óráig. Amikor egyszer csak sötétség lett. Én, a naiv, meggyújtottam a kéznél levő gyertyát, hogy fölöttébb fura romantikus hangulatban várjam meg míg visszaadják az áramot. Ugyanis két éjszakával azelőtt is volt áramszünet és egy éjszakával azelőtt is.
Persze a pillanat úgy van kiválasztva, hogy a lehető leghülyébb pillanat az amikor zutty jön a töksötét… Nem mintha máskor jobb pillanat lenne… Szóval két óra, sötét, felhívom az embert, hogy elpanaszoljam hát így jártam… szerencsére ő is azon nemnormálisak közé tartozik, aki épp dolgozik ilyen időben, szóval max meglepte, hogy eltűntem a netről és telefonálok neki… Jó megbeszéljük, hogy a Renel megint szórakozik és hogy ez irgum burgum… Biztat, hogy rá se rántsak, menjek aludni, én meg elpanaszolom, hogy de így megölni a munkakedvet az elektromos társaság részéről nem járja stb…
Végül elmegyek kutyasátáltatni… stressz levezetésre ugye az a legjobb dolog.. na meg az ember képébe hirtelen betóduló hideg is eléggé csillapító hatással bír… és ekkor ér a meglepetés… mindenütt van villany, az udvaron is ég az égő, nálam van csak korom sötét… Kérdőjelek sokasága kezd keringeni a fejemben (még szerencse, hogy kerek a fejem, be tudják venni a kanyart), megint felhívom az embert, hogy na ne már … biztosítékokat lecsekkoltam mégis nekem nincs villanyom… megbeszéljük, hogy ezt így tényleg nem járja…de ő onnan jelen percben nem tud segíteni, úgyhogy nyomás bújjak a takaró alá meg ne fagyjak… mert ugye a modern technológia szépen van megoldva: nincs villany, nincs fűtés annak ellenére, hogy gázzal fűtők.. Klassz dolog.
Jó. A helyzet magaslatán érzem magam, előkapok egy villanyszámlát az első telefonszámot ami rajta van már pötyögöm is a telefonomba és egy aránylag kedves női hang válaszol, jó reggelt kívánva nekem. Elmondom neki is a gondom bajom, telefont cserélünk, jobban mondva elkéri a számot, meg hogy bejegyzi a noteszébe, oszt majd jönnek a fiuk. Valamikor reggel fele, mert addig terepen vannak.
Na ez mókás..
Mit volt mit tennem mint előhalásztam még egy réteg takarót, és behuppantam az ágyba, telefon a fejemnél, romantikázásra szánt gyertya az ágyam mellett, kéznél a konyhai gyújtóval egyetemben. Ahhoz képest, hogy kb 3 olyan kávé volt bennem amiben a kanál is állt már, elég hamar elszenderedtem (szinte instant). Persze azt hiszem fél füllel a villanyszerelőket vártam, mert kb egy óra ilyen alvás után kutyám ugatására ébredtem. Nem a villanyszerelők voltak, csak valami kóbor hülyék pisiltek épp a kapu alatt vidáman, majd igyekeztek elhúzni mikor hallották hirtelen az ugatást. Ilyenkor tényleg kár, hogy a kutya nincs szabadon és kergetné meg egy csöppet őket… De végül passz. Közös ház, közös ló, túró … a kaput be kéne zárni. Na mindegy, itt nem térünk el, visszazuhantam aludni.
Reggel 6kor. Pontban meggyúlt minden villany. Olyan semmi másodperc alatt ébredtem meg, rántottam magamra a ruhát cipőt és rohantam. Kinéztem, senki ember fia sehol. A szomszéd lakásban ég a villany, villanyszerelők nincsenek. Gondoltam na ez igen, mint valami rendes tündérek berohantak, megjavították és huss tova is tűntek…
Elmentem megint kutyasétálni, a sarokig, hadd pisiljen a zeb, mikor jövök visszafele látom megáll a villanyszerelők autója. Mint kiderül ők már a tor végére jöttek, mindent rendben találtak, semmi se hiányzott, mindenhol égett a villany. Megbeszéltük, hogy én hívtam volt őket, és hogy most minden megy, fogalmuk se volt, hogy miért nem ment, majd ahogy jöttek, úgy jó tündér módjára el is mentek.
Na most itt állok érthetetlenül a misztérium fölött, mellett, hogy mégis akkor mi történt. Majd kiderül… ha ki s ha nem akkor maradjon titokban, legalább jót aludtam egyet. Belegondolva a kávé mennyiségre amit előtte magamba tuszkoltam az ébren maradás érdekében… valahol szükségem is volt erre a kényszeralvásra
Tegnap elfelejtettem elmenni a fogorvoshoz.4-re voltam bejelentkezve, még a múlt héten történt a bejelentkezés. Péntek, szombat vasárnap minden nap idejében eszembe jutott. “szerdán 4-től fogorvos”… mondogattam magamnak, szépen leírtam egy cédulára … és szerdán 6 órakor jutott eszembe… hogy 4-től fogorvos. Na … hétfőn 4-től fogorvos A technika vívmányait a szolgálatomba állítottam….2 drb telefon fog csörögni, hogy értesítse a feledékeny gyagyás fejemet…
Egyszerűen nem bírom, muszáj világgá kürtölnöm, hogy kedvenc autóm (az egyetlen amúgy), ma elindult. Odatettem telni (összekötöttem a pluszt a plusszal, a minuszt a minusszal, vagyis a piros drótot a piros dróthoz alapon…a töltő meg az akkumulátor között…s feltelt az aksi).
Hogy kicsit megvillogtassam “szakmai ismereteimet”, elmondom, hogy legutóbb az önindító (vigyázat szakszó!) nem forgatta meg egyáltalán a … hmm nem az akkumulátor nem forgatta meg az önindítót. Valami ilyesmi. Na meg gondolom a karburátorban sem volt benzin. Meg a gyertyák és a dűznik meg hűznik … Na ennyi a megcsillogtatott villogtatott tudásom a kocsi technikai részéről.
Nekem elég, ha tudom hol kell benzint tenni bele, hol a kormány, fék, kuplung és főleg a gáz … persze apukám legalább n+1x elmagyarázott már egy csomó mindent de valahol ő is feladta… mert bármit mond mindig megkérdem tőle…
DE UGYE MILYEN SZÉP???
Mondtam már többször … nőknek nem érdemes ilyen technikai izéket magyarázni. Végül is azért vannak a férfiak, hogy ők is villoghassanak valamivel De mennyire aranyos amikor töviről hegyire elhalmoznak számadatokkal egy kocsit vagy bármi technikai kütyüt illetően Egészen addig amíg megkérdem.. na jó ez mind szép… de rózsaszín Hello Kitty-s van? Ettől többnyire nevetni kezd meg néhány jelzővel illet, többek között olyan bókokkal, hogy nem vagyok normális
Ma voltam lecsekkoltam mit csinál a kocsi. Hát semmit kérem szépen. Csak szépen komótosan terpeszkedik a garázsba. El akartam indítani. De ő azt mondta, hogy … passz, mert nem mondott semmit. Kigyúlt a lámpa, meg a szokásos sípolás hallatszott, de az önindító nem mondott egy mukkot sem. Ez meg szomorú… Na sebaj, holnap odateszem a töltőt… töltse meg az akkumulátort árammal. Aztán meglátjuk mi lesz. Elméletileg új aksi…
Hehe
Ki van akadva a twitter: “twitter is over capacity”
Eszméletlen és szenzációs dolgokra hívja fel a figyelmet ez a DVD sorozat. Megszereztem, nem volt szép tőlem, de csak annyit tudok mondani, hogy iskolában kéne tanítani egy csomó mindent belőle.
Egy két megjegyzés és hozzáfűzni való részemről… a pasi egy pap. Ami az én szememben elég gond. Nem a hittel van bajom, hanem egyszerűen a templomokkal, papokkal, de ez más téma ne is menjünk bele. Részleteket láttam a Yuotubon vele, innen kezdett el nagyon viszketni, hogy megszerezzem az egészet.
Épp mondtam a kedvesnek, hogy ha az összes pap ilyen lenne, a világ máshol tartana. Volt egy kis ájtatoskodás is, itt meg ott, de attól független, nagyon de nagyon érdemes megszívlelni egy csomó mindent. Egyszerűbbé teszi a párkapcsolatot.
Napokig tudnák mesélni, miket mondott és mi mindent ismertünk fel, hogy így van. Többek között a férfiak koncentráló képessége, ő csak egy dologgal foglalkozik egyszerre. Mikor látom derékig belemerülve egy számítógépbe, már eszem ágában sincs semmit se kérdezni tőle, mert nem fogja hallani… vagy ha igen, (és igen) akkor valami 10 perc után kapom meg a választ. Nekem normális lenne azonnal válaszolni, de ő nem képes erre. Igaz én se vagyok képes annyira odafigyelni semmire sem… Akár megsértődhetnék, hogy ejsze nem válaszolsz, vagy cirkuszolhatnék, de attól ő továbbra se fog tudni kétfele figyelni.
Aztán.. hogy mi nők igencsak szeretjük hülyére elromantikázni a dolgokat… “ha szeret kéne tudnia”… aha. Csakhogy hány meg hány esetben szeret, de fogalma sincs melyik kis pöttyös táska az ami legjobban tetszik, és mi a szivünk csücskének a legrejtettebb vágya. De ehhez az indirekt izéhez mi olyan jól értünk, hogy nem csoda ha szegény férfiaknak zúg a fejük.
Na meg… egyszer elóhajtsuk magunkat, hogy ezt vagy azt szeretnénk… őkegyelme vagy hallja, vagy nem, aztán várjuk a csodát, hogy miért nem szerelte fel azt a polcot… mert ugye, “ha szeret megtenné”…
Szóval rengeteg dologra hívja fel a figyelmet. Még arról is beszél, hogy a párkapcsolati terápiák miért nem működnek csak nagyon kis %-ban… mert a felek annyira elmérgesítik a kapcsolatot, hogy már senki se kér belőle!
Vicces, hogy kezdetben épp a különbségeket szeretjük a másikban, majd mindent megteszünk, hogy egymást a saját képünkre átformáljuk! Ahelyett, hogy épp a különbségeket értékeljük.
Pár részlet a yutubról…
Lehet többet kéne aludnom. Lehet nem kéne ennyire ingerült legyek az emberi hülyeség határtalanságát látva. Eddig ezt hittem. De most már azt kezdem hinni, hogy orvoshoz kéne forduljak. Ha ők, a tömeg mind hülyék… és én az egy lennék a normális, akkor mégiscsak lehet, hogy velem van a baj, és kezeltetnem kéne magam. Ha nem más azért, hogy pontugyanolyan hülye legyek mint ők, a tömeg és akkor minden szép és jó.
Hogy min akadok ki állandóan? Mindenen. Azon, hogy az Avatar depressziót okoz, hogy a fészbuk a hibás, hogy mindig valaki mást kell okolni azért amiért ők a tömeg, valamiben nem megfelelőt érnek el. Szóval mától kezdve én is keresem ki a hibás.
Például ki a hibás azért, hogy nem örököltem hatalmas vagyont? Azt hiszem kezdetben nekifogok reklamálni a szüleimnél, végül is ők az első kapcsolat az ősökkel… Nem jól válogatták meg a nagyszüleimet. Lehettek volna azok valami grófok, netán hercegek, de akár egy földbirtokos is jól jött volna… kellett nekik szegény családba születniük. Hánézzemámeg az ember!!!
Továbbá felhúz amikor valaki a SAJÁT ÉRDEKÉBEN nem képes tenni az ügyért. Lehet említettem, lehet nem, de kapok egy imélt… hogy tegyem fel ezt meg ezt a honlapjára, HA NEM ÉRTEM mit akar, HÍVJAM FEL. Én? Miért tenném? Hja mondanák egyesek mert fizet… ühüm, talán akkor. De amikor a fizetésre kerül a sor, annyit nyavalyog és húzza az időt, hogy rémes. Hetekig, hónapokig húzza az APRÓPÉNZ méretű számla kifizetését. Ezért is… hamarosan nem fogok neki dolgozni. Semmit. Köszönöm szépen ingyen bérmentve kellemesebb semmit tenni, mint dolgozni. Ott az internet tele van érdekes olvasnivalóval… ugyanúgy nem fizetnek azért sem, mint a munkáért sem… akkor MINEK DOLGOZZAK???
Disclaimer: fentebbi soraimat nem kell komolyan venni, csak amolyan női hiszti…
Van egy ismerősöm, aki megrögzött munka mániás. Többször beszélgettem el vele erről és kiderült, ő nem érzi jól magát hétvégén. Tennie kell valamit, dolgoznik ezt azt, ha nem más a számítógépén rendez, rendszerez dolgokat.
Nekem meg szinte fura visszatérni a hétfőhöz. Szombat meg vasárnap annyira megszoktam, hogy kikapcsolok, és valami mással foglalkozom, mint a munka, hogy még ha elmaradást kéne pótolnom, akkor sem vagyok képes odafigyelni. És ez így jól van. Főként, mert hétfőn ha nem is, mert még vágyódom a hétvégi szabad tevékenységek után, de kedden már keményen dolgozok. És …igencsak kellemes érzés arra gondolni, hogy bár hétfő, de mégis “hamarosan itt a péntek”.
Azt hiszem a nyáron át fogom tenni a pénteket mondjuk szerdára, a csütörtök helyet szombatot tartok, és pénteken vasárnap lesz tulajdonképpen. Szombaton lesz hétfő, na meg vasárnap már kedd, és így tovább. Mindezt teszem azért, mert akkor a saját “szombat vasárnapomon” elmehetek jó nagyot tekeregni a zebbel, akár közeli erdőkbe, és nem lesz tele boldog boldogtalan más weekendezőkkel…
