Quimby : Halleluja
Szardiniák
Reggel korán kellett mennem busszal vagy trolival. Ilyen ritkán történik meg, bár utóbbi időben FÖLÖTTÉBB korán kelek 
vagyis 6 óra körül már ébredezik a tudatom (milyen szépen megaszontam…) Az is igaz, hogy kb hétig forgolódok mint akinek jól megy dolga, majd kutyaséta következik. Tehát semmiképpen sem troli, meg busz meg egyéb ilyen reggeli förtelem. Na nem is a busszal lenne a baj, meg a trolival sem, hanem a tömeggel. Rémes, hogy mint valamikor 20 éve, ugyanúgy tömörülnek az emberek, ugyanúgy lökik egymást jobbra balra, és ugyanúgy becsípi a kisfiú iskola táskáját az ajtó…
Mondanom se kell, nem szálltam fel arra a buszra. A következőre sem. Néztem taxi után, de nem jött és azért nem mindegy az ára… de valahogy borzadály fogott el. Aztán mázlim volt, mert jött 3 troli egymás után, a másodikon már normálisan lehetett álldogálni. Na nem tarthatta meg az ember az “interperszonális távolságokat” de azért nem kellett szardíniának érezem magam…
Szeretem a munkám, szeretem a munkahelyem… Ilyenkor mindig ez jut eszembe és … hihetetlenül tudom sajnálni azokat az embereket akik ezt a dolgot minden reggel és délután kénytelenek elviselni.
Doomsday
)))) Macska az üvegben
Határozottan…
állítom, hogy ez már művészet persze, nevezhetjük modernnek, absztraktnak, teljesen mindegy amíg mindenki egyet ért velem, hogy ez művészet. Főleg azért mert senki sem érti. És ha senki nem érti akkor mi is lehet más mint művészet??? Ja, lehet nevezni “kicsi kínai turista fotózik”-nak is, de attól ígérem mélységesen megsértődök!!! Szóval jobb ilyenekkel nem kezdeni.
Aki meg nem érzi az iróniát az hát vegye tudomásul, hogy ott van..
hja.. én és a művészet DE mint látható, nem hagyom magam, és addig addig harcolok, amíg valaki csak elhiszi hogy ez már az 
Armadillo Cam
Hehehehehe de édi
Fotók
A 4.37 éjszakai fotózásom szinte teljes kudarc lenne, ha… nem fotóztam volna fényt ÓÓÓ ez annyit jelent, hogy miután az a fura hangokat hallató élőlény jól belém vert minden frászt, a kocsi védelmében (ott állt mellettem merészen, büszkén és nagyon bátran!!!) fotóztam fényt. Autók és teherautók lámpái által hagyott csíkokat. Egyetlen egy csillagkép se jött ki, minden nagyon sűrű fekete, de ezek legalább “édik”, főleg ha tudja az ember mit is kell ám nézni rajta… hja… kezdem már úgy érezni, hogy ez valamiféle művészet. És igen. Így is van. Aki nem érti az magára vessen. A hiba nem az én “művészetemben” van, hanem kizárólag azokban akik nem értik
4.37
Hiaba na ha iszok egy ket sort, reggel fura orakban ebredek meg. Ma 4.37 perckor. Forogtam kettot, vissza szerettem volna aludni, de nem ment. Sebaj, ami nem megy nem kell eroltetni alapon fogtam a fotogepet, lecammongtam a kocsiig, eloszedtem a haromlabat es elentem csillagokat fotozni. Valahol nem volt “kedvem” (batorsagom) elmenni jol hatra a kertbe, ott megfeleloek lettek volna a fenyviszonyok, de az udvaron is kaptam sotetebb pontot. Oke, nekifogok nagyban alvanyt kibontani, fotozni stb… mikor egyszer valami akarmi megszolal es valami hatborzongato hangokat hallat… OKEEEE remek, meg eroltettem vagy 4-5 fotot, majd elmentem fenyt fotozni… autok lampajat de ugy hogy csikot hagyjanak… legalabb a kocsi mellett voltam Mintha az megvedene. Na igen… hogy is mondjak? Aki fel a viztol, ne egyen halat…
Na … elnezest az ekezetmentessegert, nem a sajat gepemrol irok es itt nincsenek ekezetes betuk
Cukorka, gyerekek
Oh, The Temptation from Steve V on Vimeo.
Upécé
Történt az, hogy időszerű volt számlát fizetnem. Upécénél. Persze az internet olyan carul ment, hogy jaj csak na, de a számlát ugye ki kell fizetni. Régebben még felment a pumpám, amikor elmentem fizetni és hatalmas sor kígyózott… Mostanság rájöttem, hogy ezeken a dolgokon idegeskedni tök felesleges, nem jobb-e zenét hallgatni és fejből kibámulni hogyan unják mások a sort? DE. Vagy a néniket amikor “nincs apró kifejezést öltik fel az arcukra”, majd a sajnálkozó emberkéket akiknél ugyancsak nincs, majd az unott arcot, hogy na jó akkor kérek a kollegától… Rémes lehet egész nap emberekkel dolgozni. Ráadásul nem is olyan meló, hogy mondjuk jól elbeszélgetsz, hanem csak bemond egy címet, te meg bepötyögöd a gépbe, elveszed a pénzt átnyújtod a számlát…
Valahol ezek a kasszás nénik (bácsik) igazi hősök… halálosan unalmas munkát végeznek és még elvárják tőlük, hogy mosolyogjanak is… DURVA.
Na szóval UPC. Valahol ideges vagyok rájuk, mert két három hete vacakol a netem. Megy nem megy és társai. Már kihívtam a szervizeseket, kiszedtek egy “car elosztót, mert orosz” és onnantól meg volt minden javítva… Mondom nekik ember, ez bullshit akárhogy nézem, az a vacak kis akármi annyira jelentéktelen, nem oszt nem szoroz. Miért jó nekik az ilyen félmegoldás??? Elégedettlen leszek én is, és úgyis kihívom őket, ezerszer hívom és még cirkuszt is csinálok ha nem megy. Szóval felületes javítás volt, de kíváncsi voltam hogy fog-e menni vagy kivághatom legközelebb a nagyhisztit..Persze annak a másik szerencsétlennek aki a vonal végén halálra unva magát válaszolgat a telefonokra… Ez is egy iszonyat meló lehet… Na de ez a dolguk… és nekem is ki kell ordítanom néha magamból a dühömet… Mondjuk becsületemre legyen mondva nem a személyt szidom hanem csak úgy általánosságba be be kiabálok hogy miféle dolog ez
Na de eltértem egy kicsit… az upc komoly ügy mint látszik, napokat tudnék mesélni róla.
Térjünk vissza… állok a sorban. Várok békésen, mint valami szédült birka, szól valami örült teknó vagy micsoda a fülembe, dobog a lábam, lehet még rázok is magamon egyet egyet, egészen fura jelenség lehetek, de kit érdekel… És fura nem föltétlen jó értelemben… mert a szemem jár, néz ki a fejemből.
Egyszer csak hallom…
néni, 2 személlyel a hátam mögött.. hát az miért nem dolgozik?
he? megnézem, kiről van szó… “az” egy harmadik kasszásnő volt, aki valamit dolgozott… lehet csak messengerezett, de akkor is kattintgatott a gépen, meg pénzt is számolt, nekem úgy tűnt… dolgozik. Ja csak nem vesz el pénzt a kliensektől.
Az ami furcsa volt ebben az asszonyságban, (nem mondok dilis vénasszonyt, mert a végén rám fogják, hogy diszkriminálok meg mi bajom van az öregekkel) az volt, hogy Ő a másik sorban állt… mögöttem két személlyel… Semmi köze nem volt ahhoz a harmadik személyhez, még volt egy kassza nyitva, szóval olyan tipikus puffogjunk meg borzoljuk a népet csak azért mert “miért ne??”…
Pár perc volt az egész jelenet. De beleborzongtam, hogy egyes embereknek ez okoz boldogságot, hogy kötekedjenek másokkal… azt se tudja mi a dolga annak a személynek, lehet csak össze kellett számolja a pénzt, ki tudja, de azért rosszindulatúan puffogni és kötekedni azt tudunk…
Elfordultam hamar, vissza a zenémhez és az “aprópénz sajnos nincs” arckifejezéshez. És … mikor fizettem, vártam még negyed percet, amíg a néni elküldött egy szmájlit messengeren… És mosolyogtam neki egyet… Észrevette, hogy látom mit művel. És azt is, hogy sor van, és hogy nem kéne. Mármint messengereznie… Zavarba jött, pedig nem szándékoztam “elárulni a titkot”… 3x hibázott…
Tudja a fene olyan emberi dolgok voltak ezek… apróságok. De azért érdekes.
